Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Sterly, J.: Krankheiten und Krankenbehandlung bei den Chimbu im Zentralen Hochland von Neu-Guinea (Grynaeus Tamás)

kiadni egy hasonló válogatást. Ez talán üzleti szempontból sem lenne rossz, hiszen a bemutatott mű első kiadása 1942-ben jelent meg, s azóta ismertté és keresetté vált az egész angol nyelvterületen. Szabó Béla Sterly, Joachim : Krankheiten und Krankenbehandlung bei den Chimbu im Zentralen Hochland von Neu-Guinea. Hamburg, Arbeitsgemeinschaft Ethnomedizin, 1973. 289. p. 19 ill. A szerző az ún. himbu (Chimbu) nyelvjárás területén 1971-ben féléves tanulmányútja során gyűjtött teljes népgyógyászati, valamint ethnobotanikai és nyelvészeti anyagának egy részét közli. Míg Űj Guineában — Bíró Lajos szerint — 1885-ben szálltak először partra, e területre csak 1933-ban tette be először fehér ember a lábát. A primitív állapot, szokás- és hiedelemrendszer megrajzolása — melyhez az előtte jártak: Bergmann, Nilles híradásait is felhasználta — mellett állandóan regisztrálja az azóta bekövetkezett változásokat. (Pacifikálás, civilizálás miatt egyes régi betegségek eltűnnek — újak jelentkeznek: fertőzések, háborús sérülések, közlekedési balesetek. „Rossz helyek", erdei szellemek hiedelme, a tabutilalmak, böjti előírások erőssége csökken stb.). Ez a szemléletmód a mű egyik erőssége. Az adatközlés és rendszerezés nehézségeit az anyag általános és részletes (betegségek ábécé sorrendben) részre osztással, és számos igen gondos mutatóval hidalja át. (Betegségnevek, testrészek, gyógynövénynevek, betegségek testtájak szerinti csoportosítása.) Másik erőssége az igen alapos és gondos ethnobotanikai apparátus (188 növénypéldány alapján meghatározott növény himbu neve, felhasználási módja, indikációja). Említésre máltó nyelvészeti apparátusának alapossága is, valamint adatközléseinek pontossága (minden egyes adatnál közli a gyűjtés helyét, időpontját és a megkérdezettek adatait!). Orvosi szempontból is korrekt betegség- és esetleírásai értelmezésében számos modern szempontot érvényesít (szociálpsychologiai magyarázatok: pl. csoporthatás; psychoterápiás hatások; egyes betegségek psychosomatikus jellege) s nem az eddigi szokásos vulgaris-természettudományos álláspontról bírál. A himbuknak sincsenek kidolgozott „tanaik", fogalmaik a betegségekről és okaikról — ebbéli fölfogásukat, eljárásaikat a nimbine (kb. = varázserő, mágikus hatalom) általános képzete határozza meg. (1936—56 közötti években leggyakoribbak a bőr-, légzőszervi betegségek, bélférgesség és alultápláltság voltak.) A hozzánk — Bíró Lajos munkássága révén (NB: a szerző őt nem említi!) — közelálló Új Guineába a hajdani gyarmatosítók unokája felelősségtudattal és feladatvállalással megy el: Sterly munkájában ez az attitűd a legszebb. Művét 19, csak részben orvosló eljárást ábrázoló fénykép egészíti ki. Grynaeus Tamás