Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Bleker, J.: Die Geschichte der Nierenkrankheiten (Friedrich Ildikó) - Clark, E.—Dewhurst, K.: An Illustrated History of Brain Function (Böhm Tivadar)

fogadó idegenkedést Viktória királynő példája oszlatta el, aki 1853-ban kloroformos bódulatban szülte meg negyedik fiát. A magyar orvostörténelemben a nagy érdemű Simpson neve sajnos fájdalmasabb asszociációkat is ébreszt, Ő volt az, aki Semmelweisnek a gyermekágyi láz leküzdéséről írt levelére fölényesen letorkoló választ adott. Erről természetesen — mint közvetlen tárgyán kívül eső mozzanatról — nem szól a könyv. A Simpson életrajzi adatait és az aneszteziológia korabeli eseményeit feltüntető időrendi táblázat, a korszerű szakirodalom jegyzéke, a legfontosabb szakkifejezések magyarázatát tartalmazó glosszárium, a betűrendes név- és tárgymutató, a Simpson család leszármazási táblája, a legfontosabb bódító vegyületek szerkezeti képlete, az edinburghi egyetem korabeli szülész- és sebészprofesszorainak névsora, s nem utolsósorban a negyvennél több művészi kép mintaszerű és igen jól használható kiadvánnyá avatja a művet. Némethy Ferenc Bleker, Johanna t Die Geschichte der Nierenkrankheiten. Mannheim, Boehringer Mannheim GmbH, 1972. 147 p., 42 ill. A szerző az ókortól kezdődően a XX. század kezdetéig áttekintést ad a vesebetegségekről kialakult elméletekről, felfogásokról, a vizeletvizsgálat változó módszereiről, ill. a diagnosztikában betöltött szerepéről. Galenus humoralpathológiájától hosszú út vezetett a vesebetegségeknek Bright által tisztázott tünettanáig. A klinikai diagnosztikának ettől kezdve nélkülözhetetlen alkotórésze lett a kémiai vizeletvizsgálat. Az orvostörténész és a múlt iránt érdeklődő szakorvos kedvére elkalando zhat a középkori doktorok spekulatív diagnosztikájáról írott fejezetekben, melyekben szó esik arról, hogy az akkori orvosnak legfontosabb ténykedése a vizeletnézés volt — ezen művelet odáig fajult, hogy a középkori doktorok közt elterjedt a vizeletből való jóslás, mely méltán vívta ki a XVI. századi orvosutódok kíméletlen kritikáját. Szó esik Paracelsus vízkórról alkotott új elméletéről, Thurneysser alkémiai vizeletdiagnosztikájáról, van Helmont iatrochemiai nézeteiről. Az elmúlt századok szinte valamennyi jeles orvosának a nevével találkozik az olvasó: Daniel Sennert, Lorenzo Bellini, Boerhaave, Sydenham — ahány orvos, annyiféle nézet — egymásra épülő vagy éppenséggel egymásnak ellentmondó teóriák, melyek hozzásegítették századunkat a vesebetegségek pontos diagnózisának, gyógyításának lehetőségéhez. Említésre méltó a szerző bibliográfiai adatközlése a témával kapcsolatban, annál is inkább, mert könyve hézagpótló műnek számít. Friedrich Ildikó Clark, E.—Dewhurst, K. : An Illustrated History of Brain Function. Sandford publications, Oxford, 1972. 154 p. 157 fig. Az agyi localisatio tudományának fejlődése az orvostörténelem egyik legcsodálatosabb eseménye (Head H.). Az emberi test orvosi ábrázolása része a művészettörténelemnek, mint ilyen tükrözi a tudományos gondolkodás fejlődését is. Szerzők gondos válogatással tesznek eleget a könyv címében vállalt kötelezett-