Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

ADATTÁR - Baranyai Kálmán: A Békés megyei Csorvás község halálozási viszonyai a XIX. század végétől

nemzőszervi rákhalálozástól. Ezek különbözőséget nem mutatnak, itt is a 25 és a 35 évesek s a velük párhuzamos évek előfordulása a gyakoribb. A kiemelkedően előforduló életkorokból visszakövetkeztethetünk a generációkra, vagyis arra, hogy a veszélyeztetett életkornak születési éve mikor volt, 1917ből 25-öt, 35-öt, 45-öt levonva az eredmény: 1892, 1882 és 1872. Ugyanezeket az éveket visszaszámítva 1944-től, további évjáratok: 1899, 1909 és 1919. A nem nagy számú csorvási adatból tehát arra következtethetünk, hogy a fenti hat évben született nők generációi, kohorszai azok a csoportok, amelyeknél a női rákbetegségben fokozott halálozás várható. Kérdés : vajon országos adatok, valamint az onkológiai szűrővizsgálatok megerősítik-e ezt a helyi — kohorsz — megfigyelést. Egyéb rákbetegségek Egyéb rákhalálozásról néhány adatot megemlítünk, itt azonban a kis számú előfordulás miatt bővebb elemzést elvégezni nem állt módunkban. A májrák halálozási hányada az összes rákhalálozáshoz Csorváson 5(5 ezrelék, míg Vargha—Dollinger anyagában 90 ezrelék (II. 46« d.). A halálozási kormegoszlás eléggé szétszórt. A férfiak halálozási korának maximumai: 45—49 és 75—79. A nőknél inkább van egy kiemelkedő gyakoriság: 60—64, ez megegyezik a Vargha—Dollinger féle leggyakoribb halálozási korcsoporttal, de ott nemcsak a nők, hanem a férfiak maximuma is ide esik. Az ajakrák (II. 45.) a Vargha—Dollinger-féle anyagban igen jelentős. Dollinger beszámolója szerint, mint látható, feltűnő és könnyen felismerhető rákféleség, a megelőző gyógyítás tipikus példája. A halálozási hányad egyébként elenyésző. Jellemző adat az, hogy a férfiak túlsúlya a halálozásban fennáll, noha a Vargha—Dollinger-féle betegösszeírás szerint a nők aránya a kezelés alattiaknál magasabb. Tehát a nők ezt a rákbetegséget gyógyíttatták, éspedig eredményesen. A tüdőrák (II. 47.) a 40-es évektől kezdve szedi áldozatait a csorvási adatok szerint. Részesedése a rákhalálozásban 46 ezrelék. Az elhaltak életkor gyakorisága férfiaknál 60—64, míg a nőknél 65—69 éves korban tetőződik. A férfi húgyivarszervek rákja (II. 51.) miatti halálozási kormegoszlás vizsgálata érdekes eredményre vezetett: a második világháború után elhaltak 1944, évi életkorából alkotott mértani átlag 51,6 év, vagyis kerekítve 52 éves. Ez pedig azt jelenti, hogy az elhaltak 1944. évben átlagosan 52 évesek, 1917-ben pedig 25 évesek voltak, vagyis ez az eredmény teljesen egyezik a női nemzőszerveknél megállapított háborús életkor egyik adatával. Természetesen ez lehet a kevés adatból levont véletlen találkozás is. Az agydaganattal (II. 53. és 55. részben) szeretnénk még foglalkozni, mert ez az egyetlen — gyűjtésünkben talált — rákhalálozás, amelyik már a gyermekkorban is előfordult, s így az általános képet, az öregkori halálozás megállapítását zavarja. Az agydaganat, mint halálok 7, 9, 10 éves gyermekeknél, 21, 31, 32 éves ifjúkorban is előfordult, s emelett 68 és 78 éves elhaltaknál is találtunk ilyen bejegyzést halálokként.