Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

ADATTÁR - Baranyai Kálmán: A Békés megyei Csorvás község halálozási viszonyai a XIX. század végétől

A grafikonon két maximumot láthatunk: egy kisebbet, amely a 35—39 éves korcsoportra esik, és egy rendkívül magas arányú előfordulást, a 60—69 éves korcsoportoknál. A rákhalálozás öregkori elhalálozásra gyakorolt hatásának a megítélésénél abból kell kiindulnunk, hogy — miként azt az 5. sz* grafikonból láthatjuk — az öregkori elhalálozás gyakorisága a 65—69 éves korban kezdődik, a rákhalálozás maximuma pedig a 60—69 éves korcsoportokra esik. Csorvási adataink szerint tehát a rákban elhaltak leggyakoribb életkora túlnyomórészt az emberi életkor későbbi szakaszára esik, a kiemelkedő maximum az öregkorban tapasztalt halálozási arányszám növekedésének az alsó határán van, s így a rákhalálozás ugrásszerű, számbeli növekedése kedvezőtlenül befolyásolhatja az elhaltak életkormegoszlását [21]. Idegrendszeri betegségben elhaltak életkora A rákhalandósághoz hasonlóan az idegrendszeri betegség miatti elhalálozás is rohamosan emelkedett az utolsó néhány évtized alatt: a húszas évek országos 6%-áról, a hatvanas évek elejére 15,6% lett az összes halálozáshoz viszonyított arányszámuk. Az emelkedés itt is közel 10%-os. Az idegrendszeri szervek miatti elhalálozás életkor szerinti — egyszerű — gyakorisági grafikonját az előzőekben ismertetett módon készítettük el a 8. sz. ábrán. A nemek között alig tapasztaltunk eltérést, s ezért a grafikont csak az együttes adatok alapján rajzoltuk meg. A grafikonból látható, hogy ennél a halálokcsoportnál már a gyermekkorban jelentős a halálozás előfordulása, másrészt az idősebbkori nagyobb előfordulások is igen szerteágazó, több korcsoportra kiterjedő halálozást mutatnak. Mindkét megjegyzés azzal függ össze, hogy a grafikon voltaképpen hét évtized fejlődését, változását is magában rejti. 2075 10 510 20 30 UO 50 60 70 80 90 Életkor 8. ábra. Idegrendszeri betegségben elhaltak kormegoszlása