Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

ADATTÁR - Kapronczay Károly—Vida Tivadar: Tarczay Kálmán Törökországból 1871-ben írt levelei

17 Tarczay Kálmán levele anyjához és sógorához Bagdad, 1871. dec. 15-én Ezúttal fontos levelet küldök Nektek... A nov. 10-án Anyámhoz ment levélben világosan vázoltam a helyzetemet. Szerencsétlenségemre jöttem Bagdadba. Először is az ideutazás, aztán beteg lettem itt és még most sem épültem fel egészen, aztán itt a törökök és az arabok közti folytonos verekedések miatt mindig a sivatagba és expedíciókra hajtják ki az embert, ahonnan a hozzá nem szokott európaiak ritkán jönnek vissza élve. így halt meg Diwanich dr. az Eufrátesz mellett, Kellner dr. egy másik helyen, Schaly dr., miután alig voltak itt 4 hónapot. Valamennyi orvos lemondással fenyegetőzik, mindenki ellenáll ezeknek az expedícióknak az Alsó-Eufrátesz menti, pestist és lázat lehelő mocsárvidékre. Ehhez járul még a kolera, amely nem fog megszűnni, amíg Perzsiában tart, ahol a pestis is dühöng, amelyet itt is várnak a következő tavaszra. Mármost tudod, hogy bár még gyöngélkedem, erőszakkal akartak a zászlóaljamhoz küldeni a hírhedt pestist lehelő Kerbelába. Minden erőmmel ellenálltam ennek a rendelkezésnek, mert szilárdan eltökéltem magam, hogy inkább kereket oldok — bár pénzügyi helyzetem most nagyon szűkös, mivel hónapok óta a szüntelen utazás miatt semmi keresetem sincs, ezen felül Bagdad nagyon drága — mintsem kockáztassam az életemet olyan helyen, ahol kissé kényesebb szervezetem miatt biztosan tönkre megyek. Mivel tehát szilárdan kitartottam amellett, hogy nem megyek Kerbelába a zászlóaljhoz, egyik napon megidéztek a bagdadi állami felügyelőhöz és sajnos heves kifejezésekre került sor. Amikor végül is észrevettem, hogy erőszakkal vagy fortéllyal akarnak odavinni, utolsó eszköz gyanánt nem maradt más há^ra, mint alaposan megsértenem a magasállású állami tisztviselőket és szitkozódni, hogy így jussak el a régen várt lemondásig. Nem fukarkodtam a szavakkal, és „marhák", „disznók", „csőcselék" voltak a legcsekélyebb kifejezések, amelyekkel általában illettem a török hatalmasokat. így 2 hétig otthon maradtam, anélkül, hogy tudtam volna, mi lesz velem. Végül dec. 11-én megidéztek az ítélethirdetésre, az itteni minisztérium döntése szerint megkapom lemondásomat. 12-től kezdve tehát nem voltam többé török katonaorvos... Mindezeknek a hátrányoknak ellenére a lemondás értéke számomra rendkívül nagy. Hiszen először is itt, a bagdadi kormányzati körzetben kellett volna leszolgálnom a szerződési időmet, így hát ki lettem volna téve valamennyi már leírt és számunkra, európaiak számára oly életveszélyes állomásozásnak. Ha tehát nem kaptam volna meg itt az elbocsátást, ha továbbra is szolgálnom kellett volna, biztosan az életemmel fizettem volna előbb vagy utóbb ezeken az annyira egészségtelen tájakon...