Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

ADATTÁR - Kapronczay Károly—Vida Tivadar: Tarczay Kálmán Törökországból 1871-ben írt levelei

ekkor s ekkor csomagolok mindent, és oda és oda utazom. Ez itt mind lehetséges, és csak a török szolgálatban lehetséges. Röviden, tanulmány-úton vagyok, s minél többet látok és tapasztalok, a 2 év folyamán, annál megelégedettebb leszek. Ne légy tehát se vigasztalan, s ne legyen szívszorongásod se, mert mint már írtam, végtelenül jól érzem magam az arabok és a beduinok között is, akikkel egészen jó barátságban vagyok. Buzgalommal tanulom a nyelvüket és alkalmazkodom szokásaikhoz, és ez annyira odaadókká teszi őket irántam, hogy úgy szolgálnak nekem, ahogy csak bírnak. Aztán kérded, vajon olyan hamar el tudtam-e jutni Konstantinápolyból, és vajon gyorsan kéznél volt-e másvalaki a helyemre? Ezt nem kell úgy elképzelned, mint nálunk, ahol szervezett helyek vannak, s ahol pályázatokat írnak ki; valamelyik hatalmas szeszélye és kegye pillanatokon belül képez és foglaltat el állásokat, ha nem is volna rá szükség. Ha a tanács úgy akarja, 10 orvos van Mai Tepe-n, ha valamilyen okból 5-öt elküld, nem jön 5 újabb, hanem a másik 5 kettőzött munkát kap egészen addig, míg nem hozza ismét valami szeszély magával, hogy újakat küldenek. Itt minden önkényes, semmi sincs rendben és szabályozottan. Mindenki azt teszi, amit akar, és úgy dolgozik, ahogyan akar. Itt semmi sem megy a nálunk megszokott módon, és lesz olyan hír, amely különösnek tetszik majd neked, de az ember Keleten van, ahol azt szokták mondani, a padisah jó, de messze van ! 6 Tarczay Kálmán levele anyjához [Tripoli?] 1871. április 23. ... Miközben írom ezeket a sorokat, kapom a távirat-hírt az isztambuli hadügyminisztériumból : 5 napon belül menetkészen kell lennem; elsiettem a helyőrségi parancsnokhoz, s ott most a következő kellemes újságot hallottam. Csakhamar nagy hadgyakorlat lesz a Damaszkusz alatti sivatagban. Május első napjaiban oda összpontosítják az egész szír hadtestet. Én az 500 vadászomat kísérem. Nyakló nélkül dolgozunk, és mindent előkészítünk, gyógyszertárt, sebészeti kötszereket stb., stb. a tábori kórházak számára. Nagy látványosság lesz az annyiféle nemzetből származó katonák tömege, mert ebben a hadseregben szolgálnak arabok, törökök, örmények, lengyelek, kurdok, cserkeszek, egyiptomiak, négerek stb. stb. A damaszkuszi Musir pasa vezényel. Május 1-én vagy 2-án kell Tripoliból távoznunk, 4 napon belül menetelünk Bejrutba, ott néhány nap pihenő, aztán 4 napos meneteléssel átkelünk a Libanonon a szíriai sivatagba, Damaszkusz felé, ahol tábort ütünk, 3 órára Damaszkusztól. Erre az időre kapok a magam részére 3 lovat, a szolgámat, málhámat és a gyógyszertárat. Rajtam, a parancsnokon és az útközben legyengülőkön kívül mindenki gyalog menetel. El sem tudod gondolni, mennyire örülök ENNEK az expedíciónak. A Hauránhegység utasok számára egyáltalán nem hozzáférhető, és csak erős katonai fedezettel szabad oda belépni, úgyhogy át fogom vándorolni a Hauránt is. A kaszárnyában szorgos a munka. Tegnap esti 10 óráig megbeszélést tartottunk. Nekem kellett döntenem azokról, akik gyöngeség miatt nem alkalmasak a menetelésre. Ez nem volt csekélység. Holnap fizetési nap van, akkor szakadásig kell