Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

ADATTÁR - Pappné Tarczay Gizella: Egy magyar orvos törökországi levelei

Édesanyám, te szemrehányást teszel nekem, hogy idegen isteneknek szolgálok? De én ezekkel az idegen istenekkel és istennőkkel nagyon meg vagyok elégedve ! Több ezer sátrat vertünk fel a síkon. Köves puszta ez, minden vegetáció nélkül. Az állatvilágból eddig csak skorpiókat láttam. A közelben kis folyócska kanyarog Damaszkusz felé ; ennek a mentén van néhány hűvös sziklabarlang és forrás. Napközben ott találunk menedéket a szörnyű hőség elől. Nappal elviselhetetlen a hőség, éjjel a hideg. Dolgom úgyszólván semmi sincs, mert aki beteg, azt naponta rögtön elszállítják a damaszkuszi kórházba, tehát gyógykezelésre nincs szükség. Damaszkusz Ezt a várost nevezte Dávid király az ország legszebb gyöngyének... Szádi, a perzsa költő, rózsáskertnek nevezte, paradicsomillatú anyajegynek a világ arcán, a szépség nyakláncának... Én egy kissé csalódtam, amikor megpillantottam. Sehol olyan szegénységet, olyan nyomort nem láttam, mint éppen itt, Damaszkusz utcáin. Annál pompásabbak a házak belül. Alkalmam nyílt néhány magánházba belépnem. Ugyancsak meglepett a házak szegényes, elhanyagolt külseje után azok pompás belső berendezése. Láttam a bécsi császár lakosztályát, a schönbrunni díszszobákat, de azok eltörpülnek a damaszkuszi házak belső berendezése mellett. A padmaly és a mennyezet csupa márvány vagy alabástrom, a falak drága fával burkolva, a bútorok a legdrágább fafajiakból készültek, gyöngyházzal, arannyal kirakva, csupa honi munka. Selymek, aminőket Európában álmunkban sem láthatunk. Perzsa szőnyegek, mindegyikük egy vagyont ér... És az asszonyok földöntúli szépsége! Kár, hogy olcsó perkál-lebernyegbe rejtik szépségüket, gazdagok, szegények egyaránt. Délután a hűvös parkokban sétáltam. A földön gyékények, szőnyegek hevernek, azon üldögélnek az asszonyok és gyermekek, miközben nargilét szívnak és feketekávét iddogálnak. Amerre csak nézek, erecskék, szökőkutak. Ez a roppant vízbőség az, amely édenkertté varázsolja a szíriai sivatagnak ezt a darabkáját".

7 Bagdad ,,Itt vagyok a kalifák városában. A legfárasztóbb, legkeservesebb út van mögöttem, amit valaha megtettem; negyvennyolc napon át meneteltünk a forró sivatagban. Ebből huszonhat napot töltöttem lóháton, napi 9—14 órás lovaglással. Lovas csendőrök kísértek, nehogy útközben rablótámadás érjen. Nappal a hőség éppen olyan elviselhetetlen volt, mint éjjel a hideg. Átkeltünk az Eufráteszen. Ma végre ágyban alszom, nem sátorban. Nincs más vágyam, mint enni és aludni, enni és aludni. . ."

8 Balbek „Kéthetes élvezetes út lóháton, a Libanonon át. Eleinte gránátalma bokrok és eperfák közt kanyarog az út, majd két új méltóságteljes fafaj tűnik fel : a szentjánoskenyérfa és a diófa. Nem hinnéd, kedves anyám, mekkora és mennyi termés van rajtuk. Mindenütt hihetetlen termékenység és termésbőség. 7 Tarczay Kálmán levele anyjához. Damaszkusz, 1871. március 28. 8 Tarczay Kálmán levele anyjához. Bagdad, 1871. november 8.