Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)
ADATTÁR - Petrovich Ede: Seborvos-képesítés Pécsett 1703-ban
De Keller József egyéniségére még egy más adattal is rávilágítunk. Az idézett jegyzőkönyv 10. oldalán az 1707. évnél az alábbi bejegyzést olvashatjuk: it Johann Michl Keller, Wundarzt von Rottenbuch aus Bojern gebürtig, ist Bürger worden und das Jurament abgelegt." Lehet, hogy ez a Keller Mihály az előbb említett Keller Benedek, fia volt, mert az összeírás azt is följegyezte, hogy Keller Benedeknek volt egy fia, de tény, hogy az 1710. január 29-én fölvett jegyzőkönyv így számol be Keller Mihály tevékenységéről: A Rákóczi-idők és a járvány idején éjjel-nappal kezelte a betegeket, és mivel részben kevés, részben pedig semmiféle honoráriumot nem kapott, ezért őt három évre fölmentették az adófizetés alól, és elhatározták, hogy „eine Badtstube soll erbaut und gehalten werden ausser der S einigen." Hiába szólt a fölmentés három évre, Keller Mihály ennek végét nem érte meg, 1713. október 27-én kelt tanácsi intézkedés arról tanúskodik, hogy Keller Mihály akkor már halott. A bemutatott adatokból tehát az derül ki, hogy Keller József jómódú, törekvő családból származott, mely a chirurgusságot családi hagyományként ápolta. A névtelenül fölemlített patikus személyi adatait sem lehetett ezúttal kinyomozni. Valószínűleg azonos Seitz Jánossal, aki Salamon Béla kutatásai szerint 1697-ben létesítette az első pécsi nyilvános gyógyszertárat. „Mint tábori gyógyszerész, a felszabadító würtenbergi sereggel érkezett Pécsre. Osztrák származású volt, Itáliában tanult, ahol szerencsésen abszolvált s mint gyógyszerészt nyilvánosan doktorrá avatták."^ A két Keller esete igazolja, hogy azonos időben működött Pécsett több seborvos is. Közéjük sorolhatjuk Bardt Györgyöt, akiről a Bürgerbuch 1700-ban e szavakkal emlékezik meg: „Georgius Bardt, Transilvanus, Claudiopolis, chirurgus." 5 Sőt, ha helytálló Vörös Márton írása, akkor chirurgus volt már 1700 óta Anrath Frigyes is. 6 Nincs azonban tudomásunk arról, hogy ezek a seborvosok Pécsett chirurgus-céhbe tömörültek, mint pályatársaik Budán. Mind ez ideig nem tudtunk nyomára bukkanni annak a császári privilégiumnak, melyről okmányunk háromszor is megemlékezik, és amely állítólag kizárólag a pécsi chirurgusok számára lett kiadva. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az Egyetemi Könyvtárban Koller József pécsi történetíró kéziratai között fekszik egy kéziratos latin utasítás a chirurgusok számára, melyet azonban 1771-ben Pozsonyban írtak. Ez a kézirat Taxa chirurgorum címen fölsorolja az egyes orvosi beavatkozásokat az értük járó tiszteletdíjjal együtt. A mechanikusok nem lehetnek azonosak a borbélytanoncokkal, mert az ilyenek fölfogadása független volt a chirurgusi vizsgától. De nem lehettek azonosak a seborvosi pályára készülő ifjakkal sem, hisz iratunk is különválasztja őket. Vagy a fürdőnél alkalmazott személyzetet kell alatta értenünk? Orvosi vonatkozásban most találkoztunk először ezzel a kifejezéssel. Mind a két hitelesítő — pecsétjük tanúsága szerint — nemes ember volt. Viszont az orvos pecsétjén nemesi korona nem látható. A hitelesítők állása és tár4 Salamon Béla: A 10/2-es volt „Szerecsen'* gyógyszertár története. Acta Pharmaceutic Hungarica 1969. évf. 35. p. 5 Baranya megyei Levéltár. Bürgerbuch. 288. p. G Vörös Márton: A Széchenyi tér regénye. Pécs, 1963. 38. p.
