Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

ELŐADÁSOK — KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Fazekas Árpád: Korányi Frigyes nagykállói kórházának története

Az épület délnyugati szárnyának pincéje voit a „boncterem" működtetett Internátus [18] belső tagozódása: 4 hálószoba, 2 tanulóterern, 1 ebédlő, 2 betegszoba. Az udvaron nagy park és fúróit kút van ma is. 1874. június 10-től már megmaradtak a betegforgalmi kimutatások, amelyek szerint a kórházban — 1809. nov. 20-án bekövetkezett megszűnéséig — összesen 29 007 beteget ápoltak. Jósa András 1804:—84. közötti igazgatósága alatt 84-re emelkedett az ágylétszám (1. a táblázatot). A kórház nyomtatványaiból bemutatjuk az egyik ápolt 1875-ből származó Kimutatás-át és egy 1870-ból származó Férfi-fejlap-ot. A nagykállói ref. egyház halotti anyakönyvéből kitűnik, hogy az első kórházban elhalt bejegyzése: 1807. febr. 10-án Négyesi János molnár mester volt. Némi fogalmunk van az egészségügyi személyzetről is. Kezdetben Jósa András medicus-társa és barátja, dr. Técsi Ferenc volt az alorvos, azonban tüdőbaj miatt nemsokára munkaképtelenné vált és 1870-ben 29 éves korában el is vitte a kór. így 1873-tól dr. Lórencz Gyula belgyógyász volt az alorvos, aki később a nyíregyházi „Erzsébet" kórház belgyógyász-főorvosa lett. A kórház gondnoka Gyüre István és Divizy Lajos volt. 1884-től már dr. Kállay Rudolf sebész a kallói kórház igazgató-főorvosa, mert dr. Jósa Andrást Nyíregyházára, az új vármegyei székhelyre meghívták a megyei főorvosi székbe. Jósa András Nagykállóból történt elköltözése után érthetően továbbra is hivatalos kapcsolatban maradt a kórházügy felügyelete révén a kallói Közkórházzal. Korányi Frigyes kapcsolata sem szűnt meg saját alapítású kórházával, sőt 1891ben jelentős alapítványt is tett a nagykállói intézmény részére. Ennek írásos bi-