Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

ELŐADÁSOK — KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Duka Zólyomi Norbert: Az orvosdoktori értekezések jelentősége Albrecht Haller Disputationes c. gyűjteménye alapján

főorvos oltási akcióira. Másik érdekessége a disszertációnak dokumentumjellege magyarországi orvostörténeti szempontból. Weszprémi István első személyben számol be nemcsak az angliai viszonyokról, de önmaga munkájáról is. * Ha egybevetjük a Hallertől felvett doktori értekezések értékét — mellőzve a beérkezett, orvosok, egyetemi tanárok vagy azok révén szereplő nem eredeti disszertációkat — megállapíthatjuk, hogy Haller olyan kritériumokat alkalmazott, melyek részben minden időre és helyre érvényesek. Vannak és voltak tehetséges orvosok, akik már egyetemi végzettségüket is olyan művel zárták le, mely: 1. újat hozott (a fejlődés kritériuma) 2. saját megfigyeléseit közölte (a közvetlen tapasztalat kritériuma). Ilyen esetekben mindig és mindenhol eredetinek, értékesnek, sőt hasznosnak kell tartani az orvosjelölt doktori értekezését.

1- A többiek csak a vizsga-segédeszköz szerepét játsszák, legfeljebb — ugyancsak Hallerrel szólva — mint látlelet vagy ritka eset leírása bírnak értékkel. Haller harmadik kritériumát: a hosszabb tapasztalaton alapuló gyógyulásokról szóló beszámolást nemcsak Haller gyűjteményében nem teljesítette úgyszólván egy doktori értekezés sem — talán Gyöngyössiét a már említett különleges helyzetnél fogva kivéve — de ez még az oktatás fejlettebb állapotában sem követelhető meg, mert általában a doktori rangot előkészítő egyetemi tanulmány időbelileg sem teszi lehetővé. A halleri kötetekben szereplő magyarországi értekezések kivétel nélkül érdemük szerint kerültek az európai orvosi körökben nagy tekintélynek örvendő gyűjteménybe és mindenképpen megfeleltek az „értékes" doktori disszertációk legalábbis egyik említett követelményének, kritériumának. Zusammenfassung Der Sammelband von Albrecht Haller in der zweiten Hälfte des 18. Jh. gibt uns eine Antwort auf die Frage, ob die Dissertationsarbeiten der Kandidaten der Medizin einen selbständigen Wert besitzen konnten und falls ja, in welchen Fällen. Die Sammlung erschien im Lausanne unter dem Titel „Disputationes ad Morborum Históriám et curationem.

.." Dieselbe Frage wurde da von Haller absichtlich aufgeworfen, als er nach entsprechenden Kriterien für die in seine Sammlung aufzunehmenden Werke suchte. Hallers Ansicht nach hat eine medizinische Dissertation selbständige Bedeutung, falls in dieser: 1. Eine Krankheit anhand eigener, am Krankenbett vorgenommener Beobachtungen beschrieben wird; 2. über Genesungen berichtet wird, welche durch eine lange Erfahrung erhärtet wurden, oder 3. wenigstens Obduktionsbefunde angeführt, bzw. „seltene" Fälle beschrieben wurden. 12 Kiváló példát nyújt erre a múlt században Paul Langerhans orvosdoktori értekezése: Beiträge zur mikroskopischen Anatomie der Bauchspeicheldrüse, Berlin, 1869., mely orvosjelölti disszertáció ellenére végeredményben az inzulin felfedezésének és használatának megindítója volt.