Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

ELŐADÁSOK — KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Kaiser, Wolfram—Völker, Arina: Az Academia Leopoldina első román kapcsolatai (német nyelven)

13. Schultheisz, E., u. L. Tardy: Short History of Epidemics in Hungary until the Great Cholera Epidemic of 1831, Centaurus Vol. 11, 279—301 (1966) 14. Veress, A.: Bibliográfia romána—

ungara Bd. III, S. 89; Bucuresti 1931 15. Grmek, M. D.: Die Medizin in den jugoslawischen Ländern im Zeitalter des Rationalismus. Sudhoffs Archiv 47, 237—246 (1963) 16. Kaiser, W.. u. A. Völker: Anfänge eines walachischen Medizinstudiums an der Universität Halle. NTM 8, 92—102 (1971) 17. Kaiser, W.: Mazedorumänische Medizinstudenten an der Universität Halle (18. Jahrhundert). Wiss. Z. Univ. Halle (Math.-naturw.) XX, 115—121 (1971) 18. Filiti, O. C: O pagina din istoria medicinei in Muntenia. Bucuresti 1929 19. Kaiser, W., u. W. Piechocki: Hallesches Druck- und Verlagswesen des 18. und frühen 19. Jahrhunderts im Dienste der medizinisch-naturwissenschaftlichen Publizistik. Wiss. Z. Univ. Halle XX, H. 4, 61—85 (1972). 20. Philites, C. A.: Von dem Alter des Menschen überhaupt und dem Marasmus senilis insbesondere. Archiv für die Physiologie Neunten Bandes erstes Stück S. 1—128; Halle 1809 21. Huttmann, A.: Siebenbürger Mitglieder der „Leopoldina" im 18. Jahrhundert. Verh.-Ber. XX. Intern. Kongreß f. Gesch. d. Med. S. 66—73; Hildesheim 1968 22. Bologa, V. L., u. G. Rusu: Entstehung und Entwicklung der rumänischen wissenschaftlichen Medizin. NTM 5, 31—48 (1968) 23. Stoiacovici, A.: Der Einfluß der älteren Wiener medizinischen Schule auf die rumänische Medizin. Wiss. Z. Univ. Halle (Math.-naturw.) XVIII, 585—588 (1969) 24. Bologa, V. L., u. G. Rusu: Zur Geschichte der älteren Medizinhistorik in Rumänien. Medizinhist. J. Bd. 4, 325—336 (1969) 25. Neigebaur, J. D. F. : Geschichte der Kaiserlichen Leopoldino-Carolinischen Deutschen Akademie der Naturforscher etc., S. 18; Jena 1860. 26. Weszprémi, St.: Succinta Medicorum Hungáriáé et Transilvaniae Biographia Centuria altera, Pars posterior; Wien 1781 (Neudruck Budapest, S. 576; Budapest 1968). 27. Richter, W. M. v.: Geschichte der Medicin in Rußland, Dritter Theil, S. 172— 173; Moskau 1817. 28. Izsak, S.: a. a. O., S. 1028—1029. Összefoglalás A szerzők főleg az Academia Leopoldina Naturae Curiosorum hallei levéltárának anyagából merítve vizsgálják az Akadémiának a román fejedelemségek (Moldva és Havasalföld) területén működő orvosokkal teremtett első kapcsolatait. Alexander Maurocordatus (1641—1711) görög fanarióta családból származó orvost, filológust és politikust 1689-ben választották az Akadémia tagjai közé. Az erre az alkalomra írt latin nyelvű curriculum vitae-je értékes dokumentuma a korai román orvostörténelemnek. A konstantinápolyi születésű Maurocordatus Itáliában végezte tanulmányait, római és velencei tartózkodás után a páduai és a bolognai egyetem orvosi karának hallgatója lett és 1664-ben avatták doktorrá. Disszertációja (De motu et usu pulmonum. Pneumaticum instrumentum circulandi sanguinem) nagy feltűnést kelthetett, mert 1665-ben Frankfurtban, 1682-ben pedig Lipcsében újra kiadták. Konstantinápolyba visszatérve gyakorló orvosként szerzett jó nevet magának, majd gazdag nyelvismerete miatt szultáni főtolmácsnak nevezték ki. Tagja annak a török delegációnak, amely 1676-ban a lengyelekkel, 1679-ben az oroszokkal megköti