Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)
ELŐADÁSOK — KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Davies, R. W.: Medicus Duplicarius (angol és magyar nyelven)
rövid foglalatában (II. 7.): „duplares, sesquiplares : duplares duas, sesquiplares unam semis consequebatur" (duplares, sesquiplares — a duplares-ek két adag, a sesquiplares-ek másfél adag élelmiszert kapnak). A császárság haderejében a „duplicarius" specialista volt („principális"), aki képzettsége és jártassága miatt az alapfizetés kétszeresét kapta; egy kevésbé fontos ember az alapösszeg másfélszeresét; más hasznos jártassággal rendelkezőket mint „immunes"-eket klasszifikálták, és bár ők nem kaptak kiemelt bért, helyette felmentették őket a katonai gyakorlat alól. Bőséges példát találunk feliratokban 16 és papiruszokon 17 a „duplicarius"-nak mint fizetési foknak használatára. Semmi bizonyíték sincs, ami alátámasztaná azt az elméletet, hogy „duplicarius" fogalom olyan „medicus"-ra vonatkozik, aki egyszerre kikötői és hajóorvos, mivel a megjelölést használták gyalogos- és lovasalakuiatok speciális személyzetére is. 18 Watermann magyarázata lehetetlenség. A flottánál más specialisták is vannak, akik dupla bért kapnak, beleértve az ácsokat (fabri) és a hajók karbantartó személyzetét (velarii). 19 A katonai egészségügyi alkalmazottak mindnyájan kaptak kiképzést, és így ebbe a speciális kategóriába sorolták őket. A római jogi írók idézik Tarruntenus Paternus-nak, a Birodalmi Gárda korábbi parancsnokának a hadi dolgokról írt első könyvét (Digesta L. 0., 7.). 20 Ő foglalkozik az „immunes"-ek között az „optio valetudinarii" (a kórház felügyelő szakaszvezetői), a „medici" (sebészek), a „capsari" (kötözőorvosok), „qui aegris praesto sunt" (orvos-segédek), a „veterinarii" (állatorvossegédek) rangjaival. A Ravenna és Misenum Flotta medicusai, egyetlen kivétellel, mindig „duplicarius"-okként szerepelnek. Ez a rang nem illette meg a szárazföldi hadsereg bármely medicusát, ezt több mint 70 példa bizonyítja az itáliai és provinciákbeli gyalogos és lovas egységektől. 21 Lehetséges, hogy a különleges szolgálat tette, hogy időnként felminősítették egy „medicus" állását, ha beosztották speciális különítménybe vagy hadjáratba. 22 A római katonai törvény szerint az egészségügyi személyzetet mint „immunes"-t sorolták be — bár lehetséges, hogy az „optio valentudinarii"-k, akik a kórházat és a személyzetet felügyelték, „principális"-ok voltak. 23 Hogy miért egyedül a flotta „medicus"-ok kapták az alapbér kétszeresét, eltérően szárazföldi kollégáiktól, annak oka valószínűleg az, hogy minden egyes hajón csak egy „medicus" volt. A légiók erődjeiben nagy számú egészségügyi személyzet asszisztált a főorvosnak. Egy felirattöredék Lambaesisből, Augustus III. légiójának központjából, megemlít két „optiones valetudinarii"-t, „pequari"-t (baromgondozókat), egy „librarius"-t (írnokot) és „dis1G Domaszewski, A. von: Die Rangordnung des römischen Heeres, second edition revised by B. Dobson, Cologne, 1967. 315. 17 Fink, R. O.: Roman Military Records on Papyrus, Clevland 1971, 512, 540. 1S Breeze, D. J.: 'Pay Grades and Ranks below the Centurionate', Journal of Roman Studies 1971, 61, 130—135. Domaszewski, op. cit. Fink, op. cit. 19 De Ruggiero, op. cit. Thesaurus Linguae Latinae sv Duplicarius. 20 Davies (1970), op. cit., 86. 21 Davies )1969), op. cit., 95—99. Davies (1972), op. cit., 11. 22 Davies (1972), op. cit., 9—10. 2;i Breeze, op. cit., 134. Davies (1972), op. cit., 9—10.