Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

TANULMÁNYOK - Cseh Imre: A bajai városi kórház történetének vázlata

polgármester elnöksége alatt. A bizottságnak 8 tagja volt, köztük két orvos: Bernhart János dr. tisztifőorvos és a már említett Ladányi Mór dr. „kórházorvos". A tiszti mérnök az első ülésen előadta, hogy a kiírt pályázatra határidőn belül beérkezett 49 pályázati ajánlat. A polgármester bejelentette, hogy a Koch és Paulasz budapesti cég őt 0000 K, a művezetőt pedig 400 K összeggel meg akarta vesztegetni a megbízás elnyerése érdekében. E bejelentés alapján a bizottság elhatározta, hogy az említett cég ajánlatát figyelmen kívül hagyja és Schleicher Antal bajai mérnök ajánlatát fogadja el. E döntést azonban a belügyminiszter nem hagyta jóvá, ezért aztán a bizottság 1902. április 5-én tartott ülésén Weil Rezső és Szilárd Lajos budapesti vállalkozóknak, míg a kiegészítő munkálatokra vonatkozóan Gellért Emil ugyancsak budapesti cégnek adott megbízást, összesen 319 346 K 26 fill, értékben. A szerződés szerint az épületeket az összes berendezési és felszerelési munkálatokkal „mindenben és teljesen készen" 1903. szeptember 1-én kell átadni. Az építési költség előteremtése úgy történt, hogy a város — a belügyminiszter engedélyével — a Magyar Jelzálog Hitelbanktól kórházépítési célra 500 000 K kölcsönt vett fel. A későbbiekben látni fogjuk, hogy a kölcsönt az e célból megemelt ápolási díjakból törlesztették, s az első világháború idejére teljesen vissza is fizették. Ezek szerint a kórházat a város építtette ugyan, de ez a város közönségének nem került pénzébe, mert a kórház saját bevételei nemcsak a működési kiadásokat fedezték, hanem az építésre felvett kölcsön visszafizetésére is elegendők voltak. A szerződés megkötése után az építkezés hamarosan megindult, és a most dívó gyakorlattal ellentétben meglepően gyors ütemben haladt előre. Amint láttuk, a szerződést 1902. április 5-én kötötték meg. A bokrétaünnepélyt pedig már ugyanezen év október 8-án megtartották. Érdekes és az építők számára örömteljes szokásnak hódoltak, mikor a bokrétaünnepélyen 552 K jutalmat osztottak ki az építők között, a következő megosztásban: a kőművesek és a napszámosok l-l napi bért (előbbiek 2,00 K-t, utóbbiak 1,20 K-t) kaptak, míg a 3 pallér mindegyike egy-egy 20 K-s arany, a főpallér 2 db 20 K-s arany, a művezető-helyettes pedig 10 db 20 K-s arany jutalomban részesült. A gyors bokrétaünnepély után az épületeket igen csekély késedelemmel adták át, amennyiben a szerződésben kikötött 1903. évi szeptember 1. helyett a szeptember 21-i ülésen jelentette be a Weil és Szilárd cég, hogy a munkát befejezte, és kérte az átvételt. Az építkezés folyamán a tervek módosítása miatt azonban 107 000 K többletköltség merült fel, úgyhogy a kórház építése mintegy 480 000 K-ba került. A túllépést a belügyminiszter jóváhagyólag tudomásul vette, s a többletkiadáshoz vezető módosításokat mai szemmel is csak helyeselni tudjuk. Ezek közül csak a következőket említjük: a kórházba eredetileg tőzeges árnyékszékeket terveztek, de menet közben (a kórházépítő bizottság számos más kórházból beszerzett információja alapján) vízöblítéses W. C-k építését és biológiai derítő létesítését rendelték el. Részben ezzel összefüggésben két mélyfúrású kutat is létesítettek; elrendelik, hogy az eredeti tervvel szemben a lépcsőfokokat homokkő helyett süttői kőből készítsék. A felsoroltakon kívül egyéb hasznos módosításokat is eszközöltek a terven, úgyhogy ma is ésszerűnek tarthajuk a módosításokat és indokoltnak a hiteltúllépést.