Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

TANULMÁNYOK - Kovalovszky Miklós: Tehetség és betegség — Ady patográfiájához

— aki előtt bátyja nyilván ugyanezzel a ravasz ügyességgel tudta eltitkolni szokását — egy orvos, Dr. Láng Menyhért is igazolja Ady időszakos morfinizmusát.

60 Bölöni is említi, Láng dr. is hangsúlyozza, hogy Ady csak időnként temetkezett a mesterséges mámorokba. Ezt egyébként ő maga is megerősíti Dénes Zsófiának mondott vallomásában: „Én nem vagyok morfinista, szesz az én igazi szerelmi viszonyom, morfiummal csak néha csalom a szeretőmet. De, mint asszony dolgában, itt is imádom a csalást. Nem tudod, milyen jó nekem ez az állapot! A gyönyör elve a halál elve nélkül... Nem tudod, milyen gyökeresen kigyógyít belőletek,... mennyire szerelem helyett adódik ez, és milyen boldog az ember, ha tőletek megszabadult."

61 Ugyanezt már csaknem egy évtizede megírta versben: Szent bor: asszony ellen talált drága méreg, Már más mámorokkal, hajh, összecseréllek: Hírrel és mákonnyal, ezerféle jóval... (A szerelem eposzából, 1010.) Adynak a narkotikumokhoz való vonzódása gyökerezik azonban idegrendszerében is, amely már kora gyermekkorától kezdve túlságosan érzékeny, szélsőségek közt hullámzó, szertelenségekre hajló, a képzelet uralkodik rajta. Novellái adnak képet erről: Mikor Bodrit legyőzték, A Torony-ember gyilkossága, Mózesné, a múzsa, A Pokol-játék, A gólyafészek, Vörös felhők alatt, Katinkáig. Anyai ágról kapott terhelő örökségnek is lehet része ebben (1. Eszterkáthy Éva huga, Az én elutazásom). Későbbi idegállapotának egyik fő jellemzője az örökös, kínzó álmatlanság. Gyermek- és ifjúkorában még csak a különös, nyugtalan álmok jelezték az idegrendszer és a képzelet állandó felajzottságát: „Gyönyörűséges, lármás, bizarr, gyötrelmes és vad álmok keltek ki belőlem éjszakánként" (Katinkáig ; vö. Mikor Bodrit legyőzték). Debreceni éveire emlékezve, szinte dicsekvőn szól ifjú önmagáról „Ha jön az éjjel, tud aludni" (A Maradandóság városában, 1908.). Gyötrő álmatlansága, úgy látszik, Váradon fejlődik ki és állandósul, s ebben nyilván része van hajszolt munkatempójának, lelki válságokkal küzdő folytonos idegfeszültségének és rendetlen, éjszakázó életmódjának. Mindezt betetőzik majd a Léda-szerelem viharai s párizsi útja előkészületeinek izgalmai. 1903 végétől írt levelei tükrözik ezt: folytonosan visszatérő téma bennük idegeinek gyötröttsége s a gyakori panasz: álmatlansága.

63 Erős altatókkal él, hogy néhány órát szunnyadjon, bódult és kavargó álmok közepette; verseinek is gyakori motívuma ez („Végy engem hátad közepére,... Hogy néha rámszálljon az álom". A nagy Cethalhoz; „Alomporoktól zúg a fejem". Megint Paris felé). S ez az állapot egészségének romlásával egyre súlyosabbá válik. Jellemző, amit 1915-ben írt Bíró Lajosnénak: „Az alvás már csak álmomban egzisztálhatott volna, ha tudnék ma már alvás nélkül álmodni."

6

'

5 80 Révész: Ady tragédiája II, 184. 61 Dénes: Élet helyett órák 188. (i- Válogatott levelei 54, 77, 136—7, 157, 170—81, 211, 271, 275, 514; Vallomások és tanulmányok 14, 89 stb. 63 Lengyel i. m. 377.