Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)
TANULMÁNYOK - Kovalovszky Miklós: Tehetség és betegség — Ady patográfiájához
színűleg a váradi lapok hírei alapján: „1902. szept. 30. A Rienzi-regény véget ér." Fehérné is azt mondja, hogy az énekesnő októberben Pestre szerződött, és csak látogatóba ment vissza időnként Adyhoz, vagy talán a költő rándult fel hozzá néha, s így tolódhatott ki esetleg még néhány hónapig a távolság folytán meglazult kapcsolat. 19 Rienzit ugyanis pályája ide-oda sodorja Budapest és a vidéki városok között. Néhány adatunk azonban akad későbbi találkozásaikra is. 1905 elején, Párizsból visszatérve, Ady lemegy Váradra, s Brüll Bertának írja, hogy találkozott Rienzivel is. A levél hangjából a kellemetlen emlék utóíze és kényszeredettség érzik. 20 Később, a pesti éjszakában bizonyára többször is összefutott Ady Rienzivel, mint kortársak emlékezéseiből tudjuk, de óvakodik attól, hogy kapcsolatuk felújuljon. 21 Révész az egyik találkozást éppen a Mihályi Rozália csókja írásának idejére teszi (1908. mára), de valószínű, hogy csak az írói hatás kedvéért. Egykét elszórt nyomot találunk még Rienzi további sorsáról: a múló évekkel az artista pályának egyre külsőbb és mélyebb köreire szorult. És végül az utolsó állomás: a Magyar Hírlap 1928. nov. 29-i száma hírül adja, hogy Rienzi megőrült. Révész szerint a Lipótmezőn halt meg 1932-ben. 22 Az intézet iratai talán bővebb adatokat is nyújthatnának róla. Látszólag aránytalan részletességgel foglalkoztunk ezzel a nővel, akinek túláradó testisége, vad érzékisége és Ady váradi életformájához jól illő, társadalombotránkoztató szabadossága magához ragadta egy időre a fiatal poéta-újságíró féktelen vágyait. Különben Rienzi aligha adhatott neki valamit szellemi tekintetben, nem volt a „múzsája". A Rienzi-időszakban Adynak mindössze két verse jelenik meg: az egyik egy kroki a nyári éjszakák vidám, csábító hangulatáról és az orfeum élveiről (Nyári strófák. 1902. júl. 13.), a másik a fájdalmas hangú Lótusz (aug. 2.). Cikkeiben is csak itt-ott csillan meg ez időben líraibb szín (1. pl. Csöndes éjszakák, Wesselényi, Strófák). Rienzinek nincs nyoma Ady költészetében, s nem volna jelentősebb szerepe életében sem, ha nem ő az, akinek valószínűleg „köszönheti" végzetes betegségét. Ady nem ad erre nézve semmi bizonyosságot, nem említi őt, nem is vádolja, célzást sem tesz rá. De a Mihályi Rozália csókja láthatatlan hősnőjének nevében mintha mégis valamiféle utalást rejtett volna el: a kezdőbetűk megfordítva i?ienzi Mária monogramját adják. A Mihályi Rozália csókjában olvashatjuk: „Elmentem hozzá [Kun Marcellához] akkor, amikor a mi csókunk a véremben olyan lett, mint egy kehely, melynek későn jut eszébe, hogy kicsorduljon. Csupa rózsákat nyílott a vérem, haragos, tüzes, bő szerelmi rózsákat..." (A vér-rózsa motívum néhány hónap múlva versben: „Áldassanak bennünk A kifeslett vér-rózsák". A Jézuska tiszteletére.) Szűts Dezső közlését, hogy Adyn már Váradon mutatkozott a fertőzés tünete, Révész is megerősíti: „Ady Endre már Nagyváradon sejtette a betegségét, dr. Konrád Béla és dr. Edelmann Menyhért váradi orvosok megvizsgálták, és az 19 Ady Lajos i. m. 89—91; Nagy Andor i. m. 288; Hegedűs i. m. 449, vö. 222; Dénes i. m. 69. 20 Révész: A teljes Ady—Léda regény 469—70; az időpontra vonatkozólag vö.: Ady Endre Válogatott levelei 114—8. 21 Révész i. m. 103—4; Krúdy i. m. II, 224—6. 22 I. m. 44.
