Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

TANULMÁNYOK - Borsos Béla: Régi pest-budai patikák üvegedényei

nára emlékeztet, színei karminpiros, angolvörös, kobaltkék és arany. Az aranyozás vékony, a legtöbb példányon erősen megkopott. A rövid, szűk nyak fazettált peremgyűrűje alatt általában sorozatjelzések és számok találhatók angolvörössel festve. Dugó csak kevés példányon fordul elő, gömbös fogójuk sokoldalasra csiszolt. A palackok csak egy nagyságban, egységes méretben fordulnak elő. Alapméretük kb. 7x9 cm, magasságuk dugó nélkül kb. 22 cm. Csupán a Semmelweis Múzeumban találunk egy lényegesen kisebb palackocskát.

12 Egy szép sorozat ebből az edénytípusból jelenleg a múzeum „Gömöry" (Török) patikájának állványait díszíti. Feltételezzük, hogy ezek az üvegek eredetileg egy „Korona" vagy „Magyar Korona" patika számára készültek. Véleményünk szerint ennek a korona sablonos — a magyar királyi koronára nem is emlékeztető — ábrázolása nem mond ellent. Készíthettek ilyen üvegeket előre, konkrét megrendelés nélkül is, számítva az elnevezés gyakoriságára. Még valószínűbbnek látszik ez abban az esetben, ha ezeket az üvegeket — ellentétben a többi sorozattal — nem tartjuk feltétlenül magyar hutaterméknek. Ezt támasztja alá az a körülmény is, hogy az üveganyag tökéletesen színtelenített, léghólyagot, zárványt szinte egyáltalában nem tartalmaz, a felszín csiszolása pedig gondosabb, mint a kor magyar készítményeinél megszoktuk. „Magyar Korona" elnevezésű patikát fővárosunk területéről kettőt ismerünk. Ezek közül a régebbi az, amelyet Óbudán az uradalomnak a Zichy-család tulajdonából koronauradalommá válásakor — tehát 1707 körül — alapított Frick József. Frick hitelezői a patikát 1771-ben Leser Jánosnak adták el, akitől a tulajdonjog 1821-ben Müller Józsefhez került.

13 Az időrendben második „Magyar Korona" patikát Müller Ferenc nyitotta meg 1790-ben a Hatvani kapunál, a mai Pannónia szálló helyén állott, ún. Beleznay-házban. 1823-ban a mai Baross utca és Üllői út találkozásánál állott, „Unicornis"-ról elnevezett házba helyezte át Frühbauer Domonkos Ferenc, az akkori tulajdonos. Még később a Múzeum körút 18. sz. alá került, ahol egészen a második világháború végéig működött. la A Semmelweis Múzeum egy példányának — amely 1967-ben a VIII. Múzeum krt. 18. sz. Matolcsay-féle, azóta megszűnt „Korona" gyógyszertár edényei közül került elő — részletes leírása: Tökéletesen színtelenített, kevés léghólyagot és zárványt tartalmazó üveganyagból formába fúvott, hasáb alakú palack. Rövid, szűk nyakrészének pereme erősen kihajlított és sokszögűre csiszolt. A palack oldallapjai, fenéklemeze síkra csiszoltak, oldalélei csiszolással lesarkítottak, fenéklapjáról a „köldök" lencseformában kicsiszolt. Homloklapján ráégetett, színes zománcfestéssel és aranyozással kartus. Jellegzetesen klasszicista formájú címerpajzs, opálfehér alappal, rózsaszínű keretezéssel, felette zárt hercegi korona halványkék, fehér, rózsaszínű zománcfestéssel és aranyozással. A címerpajzson fekete színű hidegzománccal — vagy olajfestékkel — antikva betűs felirat: „AQUA LAVAND" alatta kis négylevelű rozetta. Dugóján és nyakrésze alatt „19" sorozatszámok vörös zománcfestéssel. Alapméretei 10 cmX7,7 cm, magassága dugó nélkül 21,5 cm, dugóval 23,5 cm. Leltári száma: 67. 371, 1. Az egyetlen eltérő méretű példány lényegesen kisebb. Alapméretei 8,6 cm X 7,2 cm, magassága dugó nélkül 6,5 cm, dugóval 9 cm. Későbbi felirata kurzív betűkkel, vegytintával „Tinctura Stomachi". Egyébként mindenben megegyezik a nagy palackokkal. Leltári száma: 67. 128. 6. 13 Sztankai i. m. 172., 173. és 236., 237., 238.