Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

TANULMÁNYOK - Borsos Béla: Régi pest-budai patikák üvegedényei

Anyaguk sokkal tökéletesebben színtelenített, kevesebb zárványt és léghólyagot tartalmaz, mint a fentebb ismertetett oroszlánemblémás üvegeké, fejlettebb technológiai módszerekkel dolgozó huta terméke lehet. Még lényegesebb eltéréseket mutat maga az Oi^szlános embléma. A zománcszínek skálája egyszerűbb, az opákfehéren és feketén kívül csupán sárgából és egy meleg barnásvörösből áll. Stilárisan nem is emlékeztet az előbbi bécsi porcelán edényekre és azok üvegmásolataira. Míg azoknál a klasszicizáló későbarokk elemek közé számos könynyed, játékos rokokó vonás elegyedik, ezek már a klasszicizáló későbarokk áramlatnak késői, önmagát túlélt osztrák vagy méginkább magyar „zopf", „jozefinista" formájáról tanúskodnak. Míg az edények maguk technológiailag tökéletesebbek, addig zománcfestésük jóval provinciálisabb, kevésbé rutinos kéz munkája. A kartusok szigorúan négyzetes keretezése olyan, mint a kor bútorművességében előforduló tükörkeretelések vagy képkeretek dísze szalagfonattal és a sarkokban rozettákkal. Az oroszlánfej itt is a keretezés záróvonalán helyezkedik el és még kevesebb természethűségről tanúskodik, mint az előbbi esetben. A festője talán még vándorló állatseregletben sem látott soha élő oroszlánt, inkább a kor valamelyik kis rézmetszője, talán a budai Binder inspirálhatta. A fej mérges tekintetével, primitíven és mulatságosan hatalmasra fent bajuszával inkább emberi arcra emlékeztet. A fejtől jobbra, balra és a keretezés alatt jellegzetes zopf festonok akantuszlevelekkel.

6 Ennél a második oroszlános emblémás üvegedény-sorozatnál, ellentétben az elsővel, mind az edények üveganyagában, mind a zománcfestések technikájában és stílusában több változatot találunk. Egyes példányokról határozottan megállapítható, hogy későbbi időpontokban készültek. Ezt árulja el helyenként egy-egy részlet ornamentumainak kezelése is. Talán nem tévedünk, ha feltételezzük, hogy egyes pótlások legalább a múlt század közepén, ha nem még későbben készülhettek. Mint az előző esetben, a második oroszlánemblémás üvegedényeknek is megtaláljuk a megfelelőit, teljesen azonos díszű bécsi porcelán edények képében (6. ábra). Egy részük a Kiscelli Múzeum anyagában van, más részük a Semmelweis Múzeumban újból összeállított Gömöry (később Török) patika állványait díszíti. Ez utóbbiak nagy részét az Ernyey József Gyógyszerész történeti Múzeumból vették át, ahol az eredetet illető további nyomozás már nem vezethet célhoz. Rendkívül érdekes azonban az, hogy a nagymúltú Egri Irgalmasok Pati6 Egy jellegzetes, közepes méretű palack a Kiscelli Múzeumban még egészen bizonyosan a legkorábbi időszakban készült. Színtelen üvegből formába fúvással alakították ki. Hasáb formájú, rövid, szűk, hengeres, erősen kihajlított peremű nyakkal, oldallapjai, feneke, síkfelületűre csiszolt, oldalélei csiszolással lesarkítottak, vállrésze csiszolatlan, ívelt felületű. Gömbös fogójú, gondosan becsiszolt dugója hozzátartozó. Homloklapján színes, ráégetett zománcfestésű cimke. A keretezés klaszszicizáló későbarokk stílusú. Egyes stiláris sajátosságok azonban nagyon késői — 1830 körüli — készítési időre vallanak. Négyzetes mezőn fehér zománcfestésű alapon fekete antikva betűkkel „TINCT ASSJÍE F G = RES = ". A keretoldalak tagozatain stilizált szalagdísz tekeredik körül. A felső keretoldal közepén bajuszos emberarcra emlékeztető oroszlánfej, két oldalán akantuszleveles fesztonok. Talpméretei: 8,2 cmX6,9 cm, magassága 14,8 cm. Leltári száma: 51.1250.54.