Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)
TANULMÁNYOK - Czagány István: A budai orvosok és gyógyszerészek a feudalizmus korában
1491 között volt a várbeli „Mindszent utcában" (ma Úri utca) háza. Kristóf fia a bécsi orvostanhallgató 1490—1527 között ismeretes, az 1521-ben ugyancsak a bécsi orvoskarra beiratkozott budai, Ottmann János (Uthman) hallgatóval együtt. Az 1505. évi bortizedlajstrom négy további patikárust említ: Mihály budai aromatariust, Schmelzer János budai patikárust, Bálint „apotheker"-t és Péter gyógyszerészt. 57 Ezek közül Mihály 1510-ban és 1518-ban a város bírája, 1517ben a pénzbírája volt, sőt még 1532-ben is az esküdtek közt találjuk a nevét. Vagyis magyar részről akkor választották a főváros fejének, amikor az egyik évben magyar, a másik évben német származású bíró kezébe tették még le a közigazgatási hatalmat. Fia, Boldizsár 1508-ban iratkozott be a bécsi egyetemre; 1532-ben a sasadi Szakadat szőlőhegyen fekvő szőlejét említi még oklevél, 1539ben azonban már csak özvegye, Apollónia asszony él. Schmelzer János azonossága viszont kérdéses azzal az „Apothecarius János" budai tanácstaggal, akiről 1402-ben történt említés. 58 Az 1505—1520 között kimutatható, német származású Bálint feltehetően annak a hasonló nevű királyi apothecariusnak lehetett a fia (Valentinus Apothecarius filius), aki 1495-ben gyertyát szállított az udvarnak. Később 1520-ban említette oklevél őt is, Gál nevű fiát is, akiről 1539-ben írja János király oklevele, hogy a német párthoz csatlakozott. Péter budai patikárus a helybeli patriciátushoz tartozott: több ízben — 1518-ban és 1520-ban — elöljárója volt a Krisztus Teste céhnek, a fővárosi német patriciátus szervezetének. Talán az ő fia lehetett az az Angelus gyógyszerész, akinek Bálint patikáriussal szomszédos háza volt a Fő téren (mai Dísz tér) 1539-ben. Tudunk ezenkívül György budai aromatarius patikájáról is a Fő téren (Szt. György tér = ma Dísz tér), ahová Bódy Gáspár somlyai Báthory István szolgái elől bemenekült 1510-ban. A gyógyszertár még 1523-ban is az ő birtokában lehetett, a ház azonban — amelyben az állott — Korosi Kis, alias Belez Mihály fia Jeromos tulajdonából Bernát öccséébe ment át. 59 A külföldi gyógyszerészek közül egy francia hölgy tanújaként említették Johannes de Ruta apothecarius gallicust Budán. Ugyanitt jelent meg 1510-ban Giovanni Manor do „Orvosi Levelei" (Epistolae Medicinales) közül hat levél. Ennek az időszaknak az egyik legrettegettebb betegsége emlékét őrzi Zsigmond lengyel herceg 1500. évi alamizsnaosztása. 60 Ezt ugyanis a vérbajosoknak juttatta, 57 Hintsch i. m. 298.; Pataki i. m. 250. és 285. 20. jegyz. alapján Czagány István: A budavári „Arany Sas" patika. Comm. Hist. Artis Med. 44 (1968). 55.; Weszprémi i. m. IV. 274. alapján Baradlai—Bársony i. m. 60.; Kubinyi i. m. 73—74. és a vonatkozó jegyzetanyag. 58 Dl. 15.766. alapján Kubinyi i. m. 73. 59 Ol. Ft. Beszterce v. lt. 414. Ol. Ft. Kassav. titkos lt. Különböző családok lt. A. 58. Dl. 22.801. és Dl. 37.194. alapján Kubinyi i. m. 73—74. A nyitrai kápt. jegyzőkönyve. 37. 1. F. O. M. alapján Pataki i. m. 286. 20. jegyz. 60 Archives départamentales de Tarn et Garonne, Société Archaeologique, Liasse 7. nr. 2. Fonds de Gozon alapján Kubinyi i. m. 74. és 81.; Korbuly i. m. 372—373.; Zolnay : Ünnep ... i. m. 103. Zsigmond herceg lakását leírta és ismertette Divéky Adorján: Zsigmond lengyel herceg budai számadásai. Történelmi Tár 1914.
