Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)
TANULMÁNYOK - Czagány István: A budai orvosok és gyógyszerészek a feudalizmus korában
Mátyás király közismert olaszországi kapcsolataival magyarázható a budai udvarban az olasz nemzetiségű orvosok elszaporodása a XV. század második felében. Ambrogio Griffo (Ambrosius Griffus phisicus, medicus), Francesco Sforza milanói herceg orvosa például 14G4—1465-ben tartózkodott Budán. Aquilejai Angelo (Angelo de Aquileia, Angelus Aquilanus) volt a király háziorvosa és gyógyszerésze 1474-ben, akinek később a zalavári apátságot adományozta. Francesco Fontanát viszont — aki Cavitelli jogtudóst is magával hozta Ferrarából és aki 1475-ben Corvin János, valamint Blanka milanói hercegnő házassági tervét is egyengette — ,,artium et medicine doctor"-nak, illetve „medico da Verona"-nak nevezik 1478-ban a firenzei akták. Ót tehát a „budai napkirály" diplomáciai küldetésekkel is megbízta ugyanúgy, mint Francesco da Bressai (Bresciano, Franciscus Brixiensis, Magistro Francischino Bersano medico regio, Messer Francischino) — Giovanni Manardo elődje — sebészt, aki 1484 előtt került Mátyás király szolgálatába és 1487-ben halt meg Budán. Az 1487-ben szereplő Baptista Conaro (Canano) ferrarai, egyetemi előadó viszont Beatrix királyné nővérének ajánlatára került Budára ugyanez évben, és itt működött még 1490-ben is, mint udvari orvosgyógyszerész. A capuai származású Johannes de Leonibus da Galluccio casertai püspök 1476—1488 között tartózkodott a király környezetében. Julius Aemilius (Giulio de Miliő) piacenzai orvos szintén Mátyás udvarában volt található 1486-ban. Ekkor Beatrix cselszövényei miatt távozott Budáról és helyébe Baptista Cabano orvos (Cananóval azonos?) érkezett. Hasonlóan járt Floreno Egano mester a király udvari sebésze is 1487-ben, akinek utódja azután Riederer János lett 1489-ben ; a király neki egy bécsújhelyi házat adományozott. Ilkusch Márton „magister et medicináé doctor" — az óbudai egyetemi tanár — nevével 1485-ben találkozunk. A leghíresebb olasz orvos azonban Giovanni Manardo (1465—1536) — a későbbi ferrarai egyetemi tanár — volt, aki II. Ulászló és II. Lajos király udvari orvosaként öt évet töltött hazánkban. Nevéhez fűződik a syphilis amerikai eredetének felismerése 1495-ben, amikor ez a betegség először ütötte fel a fejét járványszerűen Európában. 54 Ugyancsak a mohácsi vész előtt, utolsó két királyunk udvarában tartózkodott Nicolaus Melchior nagyszebeni származású alkimista és orvos is, aki 1526 után I. Ferdinánd prágai udvarába került, ahol 1531-ben aranypénz-hamisítás miatt lefejezték. Még Mátyás király korában találkozunk „Magister Johannes Heydentrich" másként Engelhart Heydentrich (Ehrenreich) János erfurti származású, 54 Diplomáciai Emlékek. I. 1875. 309. old. és Beatrix okiratok. 1914. 7. old. alapján Balogh Jolán: A művészet Mátyás király udvarában. Bp. 1966. I. köt. Adattár. 653., 677. és 509. 1. jegyz. Baradlai—Bársony i. m. 01.; Nagy I.—Véghely D.— Nagy Gy.: Zala vármegye története. Oklevéltár. II. Bp. 1890. 598. old. alapján Balogh i. m. 645., 653.; Korbuly i. m.; Magyar művelédéstörténet. II. köt. Budapest, é. n. 372.; Hintsch i. m. 271. és 275., valamint a 276. és 287.; Magy. Tud. Akad. Firenzei Oklevélmásolatok. II. köt. CLXLII. és CLXLIII. sz. alapján Balogh i. m. 653. és 731—732.; Baradlai—Bársony i. m. 62. Weszprémi i. m. II. 128.; Csánky Dezső: I. Mátyás udvara. 1884. 58. és Ábel: Egyetemeink 31—41. Herczeg Árpád: Manardus János (1462—1536) magyar udvari főorvos élete és müvei. Budapest, 1929. Hintsch i. m. 284.
