Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

TANULMÁNYOK - Czagány István: A budai orvosok és gyógyszerészek a feudalizmus korában

francia építőmesterekkel restauráltatott. Ezek azonban az 1439—1440-es ostrom alatt ismét erősen megrongálódtak. A János-lovagoknak volt Pesten is egy ispotályuk Szent Miklósról elnevezve, a volt Károly-kaszárnya (Invalidusok háza, ma Városháza) mellett. Már 1403ban fennállott, mert ekkor Deák István eladta mészárszékét, amely az ispotáiyos vitézek mészárszékeinek közelében állott, ezek pedig a pesti Szent Miklós-kápolna koródájához tartoztak. A budai káptalan viszont 14G7. április 26-án Pest megye közgyűlése előtt tiltakozott a Szent Miklós ispotály mestere ellen, mert annak malmai gátolták a káptalant a halászatban. Schier Sixtus „Buda sacra sub priscis regibus" című könyve szerint az első budai leprosorium Buda határán kívül, a Szent Lőrinc-monasztérium (Budaszentlőrinc) felé vezető úton (a mai Szép Juhászné felett) állott, egy kis templom mellett. Lehet, hogy ennek eredete is a XIII. századra nyúlt vissza ugyanúgy, mint a margitszigeti domonkos apácák zárdájának kórházáé, amelyben Szent Margit hidegebb időben tüzet rakott és úgy fürösztötte a betegeket, az életéről készült legenda tanúsága szerint. Az elmondottakból érthetővé válnak az 1244— 1421 között keletkezett „Statuta Civitatis Budensis"-nek a kórházakkal foglalkozó rendelkezései is. A 168. §, például a városi bíró kötelességévé tette, hogy az esküdtekkel együtt szombatonként gyűlést tartsanak és azon a kórháznak és templomnak ügyeit intézzék. A kórházakról tett említést a III. rész 373. §-a is, meg még egy másik rendelkezés, amelyik az ispotályoknak juttatandó kenyerekről szól. Már a Margitlegenda említette „Szent Erzsébetfalvában" (a Tabántól délre) „Szent Erzsébet asszonynak ispotályá"-t (Hospitalis ecclesiae Sancte Elisabethe de Kelenfölde), amelyről később, 1346-ban, 1459-ben és 1495-ben emlékezik meg oklevél.

38 Ez valószínűleg a Szent János lovagok kezelésében állott. Luxemburgi Zsigmond németrómai császár és magyar király (1387—1437) a kórházat 1437-ben a péterváradi ciszterci kolostor és a pécsváradi bencés kolostor jövedelmeivel gyarapította. A XV. század végén Szent Gellért ispotály volt a neve. A mai Bugát utcai — először 1355-ben említett — másik leprakórházunk a Szent Lázár lovagrend kezelésében állott még 1390 táján is. Helyét a hajdani Szent Lázár templom mellett kell keresnünk, mert még 1500-ban is annak kolostorépülete mellett működött.

39 Buda város tanácsa ez utóbbi kettő közül valamelyiket át akarta építtetni 1414-ben, ezért hozatta meg az 1400 körül épült — ma is működő — sienai, gótikus Ospedale della Scala kórház terveit magának felhasználás céljából.'

30 A XIV. század fordulója táján azután megsokasodnak a budai gyógyszerészek nevei is. Synock (Sinocchi = „világtalan") és Barauch, Baranch (Baranchi, Baranchinus) gyógyszerészekről 1375-ben hallunk, amidőn az előbbi özvegyének óbudai házát is az óbudai apácák kapják meg. Ugyancsak 1375-ben és 1376-ban mutatható ki Mátyás gyógyszerész („Mathye apothecarii") is, akinek háza Ba38 Földmár i. m, 73. 39 Genthon István: Művészettörténeti áttekintés. Horler—Pogány i. m. 111. 40 Horváth Henrik: Budapest művészeti emlékei. Bp. 1938. 25—26. (Fényképe ugyanott.)