Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)
TANULMÁNYOK - Blázy Árpád: A teriáka és a mitridátum
patikájukból gyógyszerelni nem tudták, ismerőseikhez, barátaikhoz fordultak tanácsért, gyógyszerért. E korból levéltárainkban őrzött dokumentumok tömege tanúskodik e gyakorlatról. Ezekből kiragadva idézek egy, a teriákával kapcsolatos adatot. Szécsi Mária, Wesselényi Ferenc nádor felesége, Weber János eperjesi gyógyszerészhez írt levelében (1755) a többi között ezt olvashatjuk: „. . . Uramot őkigyelmét is harmadik éjjel igen megrázta a hideglelés, most is bágyadt álapottal vagyon ő kigy elme. Hagy á azért irnom, ő kigyelme számára is küldene .. . Valami jó terjeket is egy köpöczével. . ," 2 ~ A XV. századtól a XVIII. századig Európa-szerte vándorló kereskedők, anyagárusok vásárokon, piacokon és házalva árulták szereiket. Köztük teriákát és mitridátumot is. A vándorkereskedők a törökdúlás miatt nem merészkedtek hazánk területére, így csak a XVIII. században jelentek meg. A vándorkereskedők egy külön rétege is kialakult, kiket portékájukról, a teriákáról Németországban triaklereknek neveztek. Ezeknek a kereskedőknek rendeletek írták elő, hogy teriákájukat kötelesek árusítás előtt a városi tanácsnak bemutatni. A vásárokon azután, minden hírverő lehetőséget megragadtak, hogy árucikkeiket népszerűsítsék. A közönséget legtöbbször nagy hűhóval csalogatták magukhoz, úgyhogy Németországban közmondásossá vált: „kókler, triakler". Olykor bohóc ruhába, orvosi talárba öltözve, trombita és dudaszó közepette jelentek meg vásári emelvényeiken, melyen legtöbbször egy asztal állt, rajta tégelyekkel, mozsarakkal, sebészi szerszámokkal, doktori diplomával és a teriáka eredetiségét bizonyító okiratokkal. (Egy ilyen teriáka-árust ábrázol all. ábra.) Mivel e szerek eredetisége sok esetben kétséges volt, számos város tanácsa 11. ábra. Teriáka-árus. (Peters i. m.-ből) 27 Takáts S.: Művelődésügyi tanulmányok. Budapest, 1961.