Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)
TANULMÁNYOK - Blázy Árpád: A teriáka és a mitridátum
szemlélhessék, megvizsgálhassák és megállapítsák, hogy azok teriáka készítéséhez alkalmasak. Csak ezek után készíttessék e/." 14 Egy ilyen nyilvános szemlét ábrázoló fametszet díszíti is könyvét (lásd 7. ábra). A XVI. században Európa nagyvárosai majd' mindegyike külön utasításban intézkedik e szerek készítésével kapcsolatban. A „Lex sanitaria Ferdinandina" (1644), a török hódoltsági területeket kivéve hazánkra is érvényes egészségügyi szabályrendelet is részletesen foglalkozik ezzel a kérdéssel a fentiek szellemében. 15 A teriáka és a mitridátum ellenőrzés melletti készítése egészen a XVII. sz. végéig szokásban volt. Nürnbergben még 1690-ben a teriáka elkészítésénél megjelentek a városi tanács képviselői, a dékán, az orvosi testület szeniorai, valamint a gyógyszertárak ellenőrei. A megvizsgált alapanyagokból elkészített teriákát a város pecsétjével lezárt edényben tárolták. 16 ALKALMAZÁSUK A teriáka és mitridátum, mint az Antidotum Magnumok (Nagy Ellenszerek) reprezentánsai, elsősorban „ellenméregé-ként kerültek alkalmazásra. Hatásosságukhoz az évszázadok folyamán kétség nem fért. Meglepő az a feltétlen hit, mely e két szer hatásosságát kísérte. Méregellenes hatásukat, mint fentebb említettem, Galenus is igen nagyra tartotta. Avicenna midőn vérhasban megbetegedett, mitridátummal kezeltette magát. Egyes szerzők szerint szolgálója, aki a mitridátumot készítette, sok ópiumot tehetett a szerbe, így Avicenna e szertől halt meg. Egy bizonyos, hogy a vérhasra a mitridátum hatásos nem lehetett. 17 A „Regimen sanitatis salernitatum" (A salernói iskola egészségügyi szabályai) a X—XI. században keletkezett, és versbe foglalt előírásai között ezt olvashatjuk (Felvinczi György fordításában, 1694): „Fokhagyma és Ruta, Körtvély a' Retekkel, Méreg ellen valók, Dió -is, Terjékkel". 18 Ezenkívül mind a teriákának, mind a mitridátumnak számtalan gyógyító hatást tulajdonítottak. Mint már korábban említettem, e két szer effektív hatása némi nyugtató, fájdalomcsillapító és az emésztő traktusra kifejtett hatásában kereshető (természetesen fenntartva azt, hogy ezek a hatások is csupán feltételesek, hiszen pontosan visszakövetkeztetni azért sem lehet, mert a felhasznált alapanyagok minősége, hatóanyagtartalma, egzaktan nem írható körül, és mert e szerekben előforduló nagy számuk miatt, csupán a feltételezésre és következtetésre vagyunk utalva). Ezt látszanak igazolni a feltalálható indikációk közül Valerius Cordus Diszpenzatóriumában a következők: „Epilepticis, catalepticis, apoplecticis, cephalalgias, asthmaticis" stb. 14 Brunschwig, H.: Destillierbuch . . . Strassburg, 1512. 15 Baradlai—Bársony i. m. 16 Mittenwald, F.: Die Apotheke zum Mohren is Nürnberg. Stuttgart, 1928. 17 Peters i. m. 18 Orient i. m.