Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

TANULMÁNYOK - Blázy Árpád: A teriáka és a mitridátum

ELŐIRATAIK A teriáka és mitridátum előiratai az évszázadok folyamán jelentős fejlődésen mentek keresztül. Plinius szerint Mithridates Eupator méregellenes szere 2 db szárított dióból, 20 db. kertiruta-levélből, és egy csipet sóból állt. Máshelyütt ezt kiegészíti még fügével és a szer hatékonyságát növelő, igen nehezen beszerezhető, pontusi kacsa vérével, melyet a szerhez kellett keverni. Nicander már említett műve szerint a kígyók marása ellen egyszerű és összetett szereket lehet alkalmazni. Egyszerűek a harasztok, csalánfélék stb., melyeket nappal elégetve kellett alkalmazni. A menta, levendula éjszaka űzi el a kígyókat. Szerinte az egyik leghatásosabb szer elkészítése a következő: útelágazásnál fogott üzekedő kígyókat addig kell főzni marhavelővel, rózsa és olívaolajjal, viasszal, míg a húsrészek a csontról le nem válnak. Ezután kenőccsé kell keverni, és a testet ezzel kell bekenni. Borban áztatott Centaurea és Aristolochia szintén viperamarás ellen hatásosan használható. A teriáka első, hosszú századokon keresztül használatos előiratát Andromachos, a mitridatumét Damokrates állította össze. Mindkettőjük Mithridates keverékét vette alapul. Lényeges különbség a kétféle előirat között, hogy a teriáka kígyóhúst is tartalmazott. Andromachos 174 görög verssorban énekelte meg univerzális gyógyszerének előiratát, melyet Nérónak, „minden szabadság rendíthetetlen adományozójának" ajánlott. Feltételezésük az volt, hogy minél több növényi ingredienst alkalmaznak, a szer annál hatásosabbá válik. így nőtt az összetevők száma ötvenre s a századok múlásával még ennél is többre. Mindkét előiratot Galenus igen sokra értékelte és művébe fel is vette. Tulajdonképpen ezzel indul el e két nagyhírű szer „világhódító" útjára. A középkorban mind az arab orvosok (Avicenna, Mesue stb.), mind a salernói iskola (Nicolaus Praepositus, Villanova, Saladin stb.) Galenus előiratait átvették és „továbbfejlesztették". A teriáka és mitridátum a XV. századtól a XVIII. századig terjedő időben mutatkozó nagy híre és keresettsége okait három tényező magyarázza meg. 7. Az arab orvoslás és a salernói iskola az egész európai orvostudomány és gyógyszerészet fejlődésére kiható és meghatározó szerepe. 2. Az alkímia kialakulásával az emberek tudatában jelentkező hit, a csodagyógyszerek hatásosságáról. 5. A jelentős fejlődésnek induló európai nemzetközi kereskedelem, mely a nagyhírű külföldi szereket ismertté és hozzáférhetővé tette. Ezért került bele Valerius Cordus 1546-os nürnbergi Diszpenzatóriumába, mely az első közép-európai gyógyszerkönyvnek tekinthető, és a XVI. és XVII. században hazánkban is elterjedten használatos volt, a teriáka három, majd a második kiadásban (1592) már négy és a mitridátum három előirata is. Valerius Cordus Diszpenzatóriumának megjelenése után mintegy háromszáz éven keresztül a teriáka és a mitridátum előiratai, szinte minden megjelenő előiratgyűjteményben, gyógyszerkönyvben vagy más gyógyszereket ismertető könyvben szerepelnek. Ezt egészíti ki számtalan irodalmi adat, melyek készíté3 Orvostörténeti Közlemények 1974