Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

FOLYÓIRATOKBÓL - Revue d'Histoire de la Pharmacie — 1970, 1971 (H. Szende Klára)

diplomával is rendelkezett. Sajnos, a tudományos előadásokon e fenti tár­gyaknak kevés időt szentelt. E szabad kurzus („cours libre") mellett kiegé­szítő kurzust („cours complémen­taire") is vezetett (1884—85). Sajnála­tos, hogy csak egyetlen ilyent tartott, mert utána a toulous-i gyógyszerészeti tanszéket foglalta el 60 éves korában bekövetkezett haláláig. 1897-ben M. Couton ügyvédet, a Legfelsőbb Sem­mitőszék tisztviselőjét bízták meg ha­sonló módon a gyógyszerészeti tör­vényhozás szabad tanfolyamának meg­tartásával, aki ezt négy éven át vezette. Az 1909-i reform előírta a gyógysze­részeti jog és etika tanítását, az 1913. szept. 26-i határozat pedig a kiegé­szítő tanfolyamok bevezetését. Ezek megszervezésével M. Honnorat-t bíz­ták meg. Drey, R. -E. -A, : Une série de vases de pharmacie en porcelaine tendre de Chantilly (475—478. pp.). Az első por­celán tárgyakat Távol-Keletről hoz­ták be Európába a XVI. század elején. Ez az esemény valóságos felfedezés­számba ment. A porcelán anyagának, a kaolinnak megismerése, mintegy új­rateremtése azonban hosszú, türelmes kutatást, kísérletezést igényelt. Itáliá­ban Toscana nagyhercegének, Fran­cesco Medici-nek sikerült olyan áttet­sző mázzal bevont kerámiát gyártania, mely hasonlított a kínai porcelánhoz. Franciaországban, Rouenban 1673­ban Louis Poterat kísérletezett a gyár­tásával, majd öt évvel később Saint Cloudban Pierre Chicano majolikás készít porcelán edényt. Louis-Henri Bourbonne-nak, Condé hercegének se­gítségével — kinek gyűjteményében több mint 2000 db kínai, sőt japán por­celán is volt — Sicaire-Ciron (1702) olyan finom porcelánt állít elő, hogy az már megközelíti a japánokét. Mind több manufactura foglalkozik gyártá­sával, pontos leírást olvashatunk anya­gáról és készítésmódjáról, de e kor porcelánja még könnyen törik, karcol­ható. A patikárius edények továbbra is a tradicionális ónmázas fajanszból készülnek. 1735-ben Chantilly-ben mégis készült egy sorozat gyógyszeres edény porcelánból, mely az elsőnek tekinthető. E ritka szép edények jól szemlélhetők a folyóirat illusztrációin, de pontos leírást is kapunk. Minden egyes darab a chantilly-i manufactura piros vadászkürt védjegyével jelölt. Formájuk, díszítésük egyöntetű, fede­lük gombos, a feliratukat bezáró kar­tus két piros bogyós cseresznyeág, me­lyek alul két pálmalevélben végződnek. E ritkaságokból 17 darabot őriznek néhány magángyűjteményben, vala­mint francia és angol múzeumokban. Jelentőségüket növeli, hogy csak egyet­len sorozat készült belőlük. A XVIII. században Párizsban készítenek porce­lán gyógyszeres edényeket, de már ke­mény porcelánból. Gujotjeannin, C. ; Notes sur quelques saints guérisseurs bretons (479—483. pp.). Bretagne vidéke a mai napig meg­őrizte a régi időkből származó gyógyí­tó szentekbe vetett hitét és bizalmát anélkül, hogy ez a jelen orvosi gyakor­latát akadályozná. Műemlékeinek meg­becsülése és az ezekkel kapcsolatos vallásos eredetű népszokások a folklo­risztikába olvadtak. Az író részletesen ismerteti a különböző betegségek gyó­gyító védszentjeit ábrázoló szobrokat, reliefeket, a szenteknek ajánlott kápol­nákat, forrásokat a XIV—XV., sőt, a XII. századból, úgyszintén egy-egy vidék ünnepségeit az év meghatáro­zott napjain. Styvalban Pontivy mel­lett a süketek védszentjének, szent

Next

/
Thumbnails
Contents