Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

FOLYÓIRATOKBÓL - Pagina di Storia della Medicina — 1971 (Vida Tivadar)

gasabb és teljesebb látásmóddal egészítette ki. A szerző nézete szerint épp ennek az elvégzése a nagy spanyol orvos és hittudós történelmi érdeme. Dante Collela : Az orvos alakja A. Cornelius Celsus műveiben. Celsus eklektikus szelleme érvényesül az orvos alakjának és személyiségének vázolásánál is. Alapja a hippokratészi iskola egységes medicinafelfogása és a római római orvosi iskolák új magyarázása. Nekrológ Enrico Benassi (1901— 1971) piemonti orvostörténészről. Anno 15,, No, 4. L, Stroppiana (Róma) : A testsúly az orvostudomány történetében. Történeti áttekintés e témáról a 20, század kezdetéig. A kutatók érdeklődését a legrégibb időktől kezdve felkeltette a testsúly a maga fiziopatológikus megnyilatkozásaiban. Már Hippokratésznál pontos irányelveket találunk arra nézve, melyik életmód felel meg a testsúly (s ezzel az egészség) eszményi határok közt való tartásának. Marco Cesare Nannini (Modena); A rák — ez az ismeretlen (egy 30 év előtti hallgató megfontolásai és emlékezései). Aldo Zama (Foligno) : Az orvostudomány Folignóban a 16. és 17. században (a De Dominicis család orvosaival kapcsolatban). Két éve megjelent munkájából kiindulva eddig még közzé nem tett okiratok alapján igyekszik bemutatni, hogy a 17. században a város legjelentősebb családjai előkelő, nemegyszer örökletes hagyománynak tartották az orvostudomány ápolását. Részletesen foglalkozik az egyik legjelentősebb korabeli orvosszemélyiséggel, Agostiono de Dominicisszel, a kiváló anatómussal, a Studio Patavino 1591. évi rektorával. Rámutat, hogy ezekben a körökben akkoriban az orvostudományt szinte apostoli hivatásnak tekintették. A. Nalesso : A „Corpus Hippocraticum" könyveiben szereplő kutatómódszer ismeretelméleti értéke. A Corpus Hippocraticum szövegeinek elemzéséből kivehetően a Kos szigeti orvosi iskola módszere termékeny szintézis az „empíria" és az építő jellegű elmélet között. Főbb vonásai: a kórtünetek figyelmes észlelése az egésznek szemmel tartásával; logikus következtetés az összefüggésekből a betegség okaira; és egyöntetű igenlése a nem tételes, apriorisztikus orvosi megismerésnek. Giuseppe Balai (Róma): Salvatore Tommasi életrajzi profilja. A 19, sz. neves pozitivista orvosának életrajza kiegészítve műveinek és a rá vonatkozó műveknek bibliográfiájával. Ugo Stefanutti (Velence) : Emlékezés Luigi Casotti fogorvostörténészre születésének 80. évfordulóján ( 1891— 1959). Nekrológ Ladislao Müns térről Mario Santoro tollából, és Ralph Hermon Ma/orról (1884—1970), a kansasi egyetem orvostörténet-tanáráról. Anno 15., No. 5. Emine M. Atabek (Isztambul): Az empirikus gyógyítás gyakorlata hajdan az Ottoman birodalomban. A tanulmány vázolja a népi gyógyászat képviselőinek kezelési módszereit, különösen a 19. sz. első felében. Közben rámutat a javasasszonyok és a szülésznők szerepére is. A. Pazzini (Róma) : Az orvoslás népi hagyományainak történeti értéke. A szerző meggyőződése, hogy nagyot téved, aki megveti a népi gyógyászatot, amely meghatározása szerint a régi orvostudomány élő archívuma. Ezért