Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Smets, M.: Wien im Zeitalter der Reformation (Vida Tivadar)

I. fejezet az antik korszak, melyben az ókori kultúrák materia medikáját, Dioskoridész, Galenus, Hippokratész, Pseudo-Mesue stb. munkásságát ismerhetjük meg. A II. fejezet az alkímia korszaka 1300—1500 között. Az ó'si kínai, indiai gyógyszerészi alkímiától kezdve a XX. század alkímiájáig foglalkozik e témával. Széles körű áttekintést kapunk az alkímiai munkamódszerekről, eszközökről, produktumokról, valamint az alkímia gyógyszerész művelőiről. A III. fejezet a korai iatrokémia korszaka a XVI. században. A kor fő képviselőjének, Paracelsusnak életét és munkásságát nem tárgyalja hosszasan, megelégszik egy kritikai értékeléssel, hogy t.i. Paracelsus milyen előbbre lépést jelentett a gyógyszerészi kémiában. IV. fejezet a iatrokémia korszaka 1600—1670-ig. A iatrokémiai elvek alapvető kérdéseinek vizsgálatán kívül több érdekes témát dolgoz fel a szerző, így az egyes gyógyszerek nómenklatúrája vizsgálata, a recept keletkezése, iatrokémia az augsburgi, londoni, kölni, nürnbergi gyógyszerkönyvek tükrében. V. fejezet a késői iatrokémia periódusa 1670—1800-ig. Gyógyszerészi vonatkozásban a flogiszton korszak létezését nem ismeri el a szerző, és ezt abból követ keteti, hogy a gyógyszerészi kémia története a gyógyszerkönyvek, taxák és leltárak alapján, tehát a gyógyszerkincsen nyugszik, és a flogiszton elmélet a gyógyszerek összetételére semmiféle látható befolyást nem gyakorolt. A VI. részben „Átmenet a gyógyszerészi kémiába a késői iatrokémia végén" címmel, egy önálló fejezetben mutatja be a szerző a felvilágosodás hatását a gyógyszerészi tudományokra, elsősorban a gyógyszerészi kémiára. 1800 körül kezdődik a klasszikus gyógyszerészi kémia kora, melyet két részre oszt a szerző. 1800 után az anorganikus készítmények vannak túlsúlyban, körülbelül 1870-től követi ezt a szerves kémia korszaka. Természetimen mutatja be 1800-tól 1950-ig a klasszikus gyógyszerészi kémia fejlődését. A hatalmas anyagból csak a legszükségesebb példákra hivatkozik, és utal Issekutz Die Geschichte der Arzneimittelforschung című művére. Gazdagítják a művet az irodalom-, tárgy-, név-, helymutató és a képjegyzék. Bőséges képanyag áll rendelkezésre. Grabarits István—Szigetváry Ferenc Smets, Moritz: Wien im Zeitalter der Reformation. Wien, 1969. Verlag des Wissentschaftlichen Antiquariats H. Geyer. 264 S. Az ízléses vászonkötésű és korhű nyomattal díszített borítóval ellátott könyv fénymásolással készült utánnyomása a Pozsonyban 1875-ben napvilágot látott eredeti műnek. Ebből következik, hogy nem kíséri a szöveget elő- vagy utószó, sem tárgymutató, így ez az eligazodást az olvasó számára megnehezíti. A szerző végigkíséri a reformációs és ellenreformációs mozgalmak történetét a Habsburgok anyaországának fővárosában, a 16. sz. első évtizedétől 1657-ig. Művét protestáns szemszögből írta, és követi története írásában a császári intézkedések, rendeletek egymásutánját. Ezekkel kapcsolatban kitér a párhuzamos magyar fejleményekre is, s számunkra ezek a részletek külön jelentősek értékelését illetően.