Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)
SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Mayer, H. E.: Geschichte der Kreuzzüge (Némethy Ferenc)
jól megválogatott bibliográfiával, a tárgyalt koron messze túlmutató összefüggések feltárásával, s közben módot talál néhány alapvető' elvi kérdés tisztázására is. A témával foglalkozó történészek körében majdnem páratlan, hogy jól megfontolt meghatározást ad a keresztesháborúkról. „A kereszteshadjárat — Mayer szerint — olyan, a pápa által meghirdetett háború, amelyben a részvételi fogadalom ellenében búcsút és világi privilégiumokat engedélyeznek, s amely — ez lényegesnek látszik! — egy egészen pontosan meghatározott, földrajzilag szorosan körülhatárolt cél elérésére vagy megtartására irányul: Krisztus jeruzsálemi sírjának keresztény birtoklására" (263). E definíció alapján az L kereszteshadjáratot megelőző 1095. évi clermonti zsinattól 1291-ig, Akkon elestéig tárgyalja a keresztesháborúkat, s bár ezek jelszavai — erősen módosult tartalommal — még soká élnek, más szerzőktől eltérően már nem tekinti kereszteshadjáratoknak a 14—17. század ozmántörök-ellenes küzdelmeit. Másrészt megemlíti ugyan a gyermekek tragikus végű 1212-es kereszteshadjáratát, mint a korra jellemző mozgalmat, de meghatározása értelmében ezt sem tartja igazi kereszteshadjáratnak, mert pápai jóváhagyást sohasem nyert. (110) Külön elismerést érdemel Mayer igen sokrétű oknyomozása. A középkori embert kétségtelenül erősen motiváló erkölcsi-teológiai indítékok szakszerű elemzésében éppúgy remekel, mint a gazdasági, társadalmi, politikai és dinasztikus rugók feltárásában. Lépésről lépésre végigkíséri pl. a búcsúk teológiájának fejlődését: mint kötötték a bűnbocsánatot, ill. a nyilvános vezeklés és a túlvilági ideiglenes büntetések elengedését először a hadjáratban való személyes részvételhez, később már egy másik keresztes vitéz fölszereléséhez és eltartásához, vagyis pénzbeli adományhoz. Az egyes módosítások csupán árnyalatnyiak, a tendencia azonban már a 12. században félreérthetetlenül a reformációt kirobbantó búcsúlevél-üzérkedés irányába mutat. Hasonlóképpen részletes elemzésnek veti alá Mayer a Szentföldön létesült keresztes államok társadalmi berendezkedését, s a korábbi kutatókkal szemben megállapítja, hogy a nyugati lovagok és a mohamedán lakosság között a feltételezettnél jóval kisebb arányú kulturális ozmózis indult meg (259). A két kultúrkör kölcsönös megtermékenyülése elsősorban Szicíliában és Spanyolországban ment végbe. Mit ad a könyv az orvostörténésznek? Mindenekelőtt szemléletet egy korról, méghozzá egy olyan történész szemszögéből, aki számos orvostörténeti adatot is beépített szintézisébe. (A birtokelaprózódás és a túlnépesedés szabályozó szelepe a 11. századi Itáliában és Dél-Franciaorságban: a kolostorba vonulás és a kereszteshaddal való kivándorlás. — 1097—98 telén az Antiochiát ostromló keresztesek az éhínség miatt kannibalizmusra vetemednek. — 1171. július 11-én Amalrich jeruzsálemi király dysentériában hal meg. — Fiának és utódjának, IV. Balduinnak tragikus politikai pályafutását nagymértékben meghatározza gyermekkori leprája, s az ebből visszamaradó bénulása. — A III. kereszteshadjárat egyik vezetőjének, II. Fülöp Ágost francia királynak száraz humora és halálfélelmei alighanem vegetatív dystoniájára vezethetők vissza. — A járványok és az éghajlat kedvezőtlenül befolyásolta a Palesztinában élő frankok életkorát. A korai elözvegyülés veszélye különleges házasságjog megalkotását tette szükségessé. Stb. stb.).