Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Lhotsky, A.: Aufsätze und Vorträge I. (T. Pajorin Klára)

társadalmának. Ezt írja magáról: „/ am a Cantabrigian both by birth and by mode of life. Here I first enjoyed the light of day, and, what is far greater, was instructed in pure religion and the rules of the liberal sciences." Magyar orvostörténészek számára külön érdekességet jelent, hogy Bright kortársa volt pl. Henischnek (1549—1618), Jordánnak (1539—1585) Jeszenszkynek (1566—1621) és Bánfihunyadynak (1576—1648). A különböző életutak és művek tanulmányozása, melyre jelen esetben kitűnő alkalom nyílik, világossá teszi, hogy a XVI. század orvosi műveltsége kevésbé volt differenciált, mint napjainkban. Koruk tudományának és saját képességeiknek a szintjén igen jó „praktizáló orvosok" voltak. Brightnél külön figyelmet érdemelnek azok a megállapítások (Treatise on Melancholy), melyeknek hatását Shakespeare hőseinél követhetjük nyomon. Utalunk itt Dover Wilson: What Happens in Hamlet (1935) című érdekfeszítő tanulmányára, amelyből a bevezetés írója bőven merít. Minden könyvismertetés legnagyobb ellensége a közhely és most mégis le kell írnom, hogy minden érdeklődőnek őszinte szívvel ajánlom ezt a rövid, de igen tartalmas művet. Pataki Zoltán Lhotsky, Alphons: Aufsätze und Vorträge. Band I. Hrsg. Wagner, Hans und Koller, Heinrich. München, R. Oldenbourg Verl. 1970. 388 S. 1968-ban halt meg Alphons Lhotsky, korunk egyik nagy történettudósa. Az osztrák középkor történeti forrásainak legkiválóbb ismerője volt, aki — az egész középkorra vonatkozó nem mindennapi ismeretanyag birtokában — speciálisan Ausztriára irányuló vizsgálódásaival összeurópai összefüggések felismeréséig jutott el. Híre messze túljutott hazája határain: iskolát teremtett — többek között tudományos igényességű módszerével, hatalmas ténytudásán alapuló beleélőképességével, differenciált és rendkívül eredeti gondolkodásmódjával. A történelmi jelenségeket a korunk természettudományára jellemző elmélyültséggel, minden ismérvük megfogalmazására törekedve és ugyanakkor összefüggéseikben vizsgálta. Többek között az ő vulgarizálásellenes tevékenységének köszönhetjük, hogy kezdjük megtalálni a középkor méltó — nem egyértelműen „sötét" vagy egyértelműen „ragyogó" jelzőkkel illetett — értékelését az európai történelem korszakai között. A fenti könyv (egy négykötetesre tervezett Lhotsky-válogatás első kötete) az osztrák történész kisebb-nagyobb cikkeit, előadásait, kiállítási katalógusokban és nehezen megközelíthető folyóiratokban napvilágot látott vagy eddig még meg nem jelent írásait foglalja magában. Mint a kötet előszavából megtudjuk, a kiadók gondosan megfontolták, mérlegelték a válogatás lehetőségeit, szempontjait. (A válogatáshoz csupán egy reflexió: jó ötletnek tartjuk, hogy belekerült a kötetbe a Fuga und Electio töredék, mert összehasonlítva a Die Historiographie Ottos von Freising c. előadás szövegével, fényt vet a szerző gondolatainak kiérlelődésére.) A válogatott anyag elrendezésével nem óhajtunk vitatkozni — többek között azért sem, mert ennek vitathatóságát maguk a kiadók is látták. Az időrendi beosztás ellen szólt a témák túlságosan is eltérő jellege — így témakörök szerint rendezték el a szerző munkáit. Két témakör szerint sorolódtak be a kötet-