Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

TANULMÁNYOK - Zalai Károly: A gyógyszerrel kapcsolatos tevékenységek és intézmények történeti fejlődése

gos Gyógyszertári Központ fogta össze. A központ érvényesítette az egységes irányelveket a gyógyszertár-vállalatok szakmai és gazdasági működésében, biz­tosította az ország gyógyszerellátásának egyenletes fejlesztését. Az 1952. év elején megjelent egészségügyi minisztériumi utasítás elrendelte, hogy a gyógyszertár-vállalatok és az ezek felügyeletét ellátó Gyógyszertári Köz­pont szakmai munkájának irányítására főgyógyszerészeket kell alkalmazni. A fő­gyógyszerészek irányítása alá rendelt szakfelügyelő gyógyszerészek munkába állításával megvalósult a gyógyszerészi kar ama régi, jogos kívánsága, hogy a gyógyszertárak működésének a vizsgálatát, ill. ellenőrzését jól képzett, a szakma problémáit és nehézségeit jól ismerő gyógyszerész szakfelügyelők lássák el. A fel­állított szakfelügyelői gyógyszerellenőrző laboratóriumok egyre jelentősebb sze­repet töltöttek be a gyógyszerellenőrzésben, a gyógyszertári munka irányításá­ban és ellenőrzésében. (Meg kell jegyezni, hogy az Országos Közegészségügyi Intézet gyógyszerügyi felügyelői már 1936-tól rendszeresen végeztek gyógyszer­tár-vizsgálatokat a tiszti főorvosokkal együtt.) A gyógyszerfogyasztás rohamos növekedése, a gyógyszerek gyors és biztonsá­gos utánpótlásának biztosítása megkívánta, hogy a gyógyszertár-vállalatok foko­zatosan a területük gyógyszertárait ellátó gyógyszerraktárakkal egészüljenek ki. Az 1953-as év végén már valamennyi megyének saját raktára volt. Ez elősegítette a tervszerű gyógyszergazdálkodás kialakítását. A gyógyszertár-vállalatok gyógy­szerellátó hálózata kialakításának utolsó jelentősebb mozzanata: az egyes me­gyékben a középüzemi gyógyszerkészítő — ún. galenusi — laboratóriumok fel­állítása volt. A megyei (fővárosi) gyógyszertári vállalatokat 1957-ben, mint megyei, fővá­rosi „Gyógyszertári Központ"-okat az illetékes megyei (fővárosi) tanács egész­ségügyi osztálya felügyelete alá rendelték, ezzel a gyógyszerellátás szakigazgatási problémái szorosan beépültek a megye egészségügyi szakigazgatási feladatai közé. A gyógyszertári központok, mint önálló szervezeti egységek látták el fel­adataikat. A gyógyszertári központok, mint új szervezeti egységek sok tekintet­ben csökkentették a hozzájuk tartozó gyógyszertárak önállóságát. A gyógyszeripar államosítása ugyancsak döntő fordulatot hozott a termelés és kutatás szerkezetében, s egyben megváltoztatta a gyógyszeripar szervezeti fel­építését is. A kisebb üzemeket felszámolták, ill. nagyobb egységekbe tömörítették, és — az oltóanyag-termelést nem számolva — végeredményben öt gyógyszer­gyár működött tovább. A gyógyszergyárak termelési profilja is célszerűen elhatárolódott. A Chinoin­gyár a tradicionális szintetikus gyártmányok mellett megkapta az egyes antibioti­kumok üzemi gyártását. A Kőbányai Gyógyszeráragyár — bár hű maradt az organoterápiás és fitokémiai készítményekhez — a szintetikus munka kifejlesz­tésével egyre inkább megvalósította a természetes anyagok szintetikus gyártását. Az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár feladata lett az ország gyógytápszerek­kel való ellátása, de lehetőséget kapott a gyár a szintetikus profil fejlesztésére is. Az Alkaloida gyár a mák hatóanyagai mellett egyéb alkaloidák, valamint más vegyületek termelését tűzte programjára. A felszabadulás után a gyógyszeripar másik jelentős vidéki bázisa lett a debreceni Biogal gyár.

Next

/
Thumbnails
Contents