Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

ADATTÁR - Vida Mária: Történelmi és iparművészeti értékű gyógyszertári berendezések magyarországi topográfiája

rium 67 144/67. szám alatt jóváhagyta és alkalmazásukhoz hozzájárult. Az 1968ban kelt körlevél ennek alapján tájékoztatta a gyógyszertári központokat és illetékes szerveket a védettségi lehetőségekről és az átalakítások engedélyezéséről. Lényegében ugyanezt tartalmazza, kibővített változatban az 1973. június 2-án szétküldött körlevél is, a részletezésre csupán a kérdés időszerűsége miatt volt szükség. (Antall József: Irányelvek a történeti és iparművészeti értékű gyógyszertári berendezések védelméhez. I—II. Gyógyszerésztörténeti Diárium, 1973. 3—4. sz.) Ugyanis az 1970-es években fokozott mértékben vált aktuálissá a régi bútorzatok korszerű berendezésekkel való kicserélése, s ez teszi indokolttá az értékes régi anyag védelmét és a megszülető új külső megjelenésének igényesebbé tételét. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár által kibocsátott körlevél védettségi szempontjainak figyelembevételével történt az adattári felvétel. Elsőként a budapesti, majd abc-betűrendben megyénként történik a múzeumi, ill. védett gyógyszertárak adatainak közzététele. Az egyes megyéken belül a muzeális értékű patikák az alábbi bontásban kerülnek sorra: I. Múzeumi tulajdonban levő patikaberendezések II. Működő védett gyógyszertárak (helyszínen megőrzött és áttelepített berendezések) III. Ún. patikaházak (épületek, amelyekben egykor patikák működtek). Ezen belül az egyes típusú berendezések felsorolása a bútor készítésének időpontja sorrendjében történik. A patika nevének megjelölése után zárójelbe jelenlegi felállítási helye kerül.

2 MAGYARORSZÁGI MÚZEUMI, ILL. VÉDETT PATIKABERENDEZÉSEK BUDAPEST FŐVÁROS /. Múzeumi tulajdonban levő berendezés Kőszegi jezsuita („Magyar Király") patika (Budapesti Iparművészeti Múzeum) Lelt. sz.: 6000—6001. Alapítás: 1744. 2 A közlemény adatait a szerző részben a megadott szakirodalomból,' az Iparművészeti Múzeum munkatársainak, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum védettségi nyilvántartásának leírásaiból; részben pedig a saját — helyszínen készült —jegyzeteiből merítette. Ha a helytörténeti és szakmatörténeti kutatók újabb adatokkal gazdagítják, illetve az esetleges hibás adatokat módosítják, köszönetet mondunk fáradozásukért.