Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Halmai János: A gyógyszerészek botanikai eredményei Magyarországon a XIX. század első felében

sorsát nem ismerjük. 1858-ban megjelent fiumei flórája sok tévedést tartalmaz. Koch vette revízió alá gyűjtött és szétküldött növényeit. Neilreich Ágost 1846-ban megjelent impozáns bécsi flórája, mely rendszerességével, pontosságával és szigorú kritikai feldolgozási módjával mintaképe volt a helyi flóraműveknek, felkeltette a magyar botanikusok csodálatát, sőt irigységét is. Szükségét érezték hasonló magyar flóramű megírásának. Különösen ösztönzőleg hatott a bécsi flóra megjelenése Dorner József gyógyszerész tanárra, aki flóristának indult, később teljesen növényanatómus lett, a növényfiziológiában pedig úttörő volt hazánkban. Dorner József 1808. november 2-án született Győrben, Apja kereskedő volt. Győri és soproni gimnáziumi tanulmányai után a soproni Kochmeistemél, majd pesti és pozsonyi gyógyszertárakban volt gyakornok. 1831—32-ben látogatta a bécsi egyetemet, és gyógyszerészi oklevelének megszerzése után még 4 évig dolgozott alkalmazottként. 1836—1840-ig Pozsonyban volt gyógyszertár-tulajdonos, 1840-ben a Helytartó Tanács Egészségügyi Osztályában vállalt állást. Bécsi, pesti botanikusokkal volt kapcsolatban, Lánggal is barátságot kötött. 1835-ben beutazta a Bánságot. Tapasztalatairól „Das Bánat in topographisch—

naturhistorischer Beziehung" (Pressburg, 1839) című művében számolt be. 1846-ban Heuffelhcz írt levelében felvetette Magyarország flórája megírásának gondolatát, és a munkába Sadlert is be akarta vonni. Sadler örömmel látta régi vágyának esetleges teljesülését, de kikötötte, hogy Erdélyt és Dalmáciát is tárgyalják. Közbejöttek az 1848-as események; Sadler meghalt, Heuffel betegeskedni kezdett, Dorner pedig elvesztette a Közoktatási Minisztériumban vállalt állását. Több előadást tartott a Természettudományi Társulatban, 1853-ban szarvasi gimnáziumi tanárként folytatta növényanatómiai tanulmányait. 1860-ban a pesti evangélikus gimnázium választotta meg tanárnak, s ekkor tért vissza ismét a florisztikához. Három értékes műve jelent meg nyomtatásban. Ennek a kornak a gyógyszerészei közül a botanikával kapcsolatban voltak még Pauer Lipót, Fichs Vilmos, eperjesi gyógyszerészek, továbbá Forster Károly makói, Wolff Gábor tordai gyógyszerész, akiknek közelebbi botanikai működéséről nem találtam adatot, forrásmunkákban szerepel nevük egy-egy helyen. Kivételt képez Pauer Lipót, aki társszerzője volt Sadler Exsiccatájának, a József-ipartanodában (Budapesti Műszaki Egyetem) a természetrajz és áruismeret tanára, a Természettudományi Társulat első könyvtárosa, a gyűjtemény őre, aki ásványokkal is foglalkozott. Részletesebben emlékezem meg Wagner Dániel és Müller Bernát, azután pedig Fauser Antal munkásságáról. Idősebb dr. zólyomi Wagner Dániel 1800-ban született Breznóbányán; apja Wagner József nyelvtanár; már ifjúkorában is szorgalmasan foglalkozott a természettudományokkal. Gyógyszerészmesteri oklevelét 1821. augusztus 31-én kapta Pesten. Eminens tanuló volt. Tanulmányai elmélyítésére a bécsi egyetemen főleg kémiával foglalkozott, és 1825. március 1-én megszerezte a kémiai doktorátust, így ő volt az első gyógyszerész hazánkban, aki a vegytudor (ma doktor) címével dicsekedhetett. Ezután külföldi utazást tett, majd Pozsonyban bérbe vette 1826—1831-ig Dobai Jánosnak a „Vörös Rák"-hoz cím-