Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Halmai János: A gyógyszerészek botanikai eredményei Magyarországon a XIX. század első felében

így például Kézsmárk Salix-jairól, Magyarország kereskedésben' növényeiről, a Thalictrum genus analíziséről, a Fediáról, az Echium Schifferi Láng-ról, továbbá Felsorolás Magyarország növényeiről és hazánk újabban megismert plántáiról. Érdemes kivonatosan megismerkednünk az első magyar gyógyszerészi szaklap, a „Gyógyszerészi Hírlap" 7. számában írt cikkével, mely 1848. március 15-én jelent meg, és a gyógynövényekről szól. Címe: „Figyelmeztetés a gyógyfüvek kereskedői iránt". A szerző harminc éve látogatja hazánk flóráját, és minden irányban bekalandozta az országot; a fellelhető, 3000-et meghaladó növényt begyűjtötte. Megismerkedett a növényi termékekkel, és bizonyos fokú áttekintésre tett szert. A növénytermény gazdagsága kereskedelmi üzletágat nyitott, melyet a legvégső hanyagsággal űznek. Az elmefuttatás főként azoknak szól, akik „általános gyógyfüveink mintegy haszonlesői és tudatlan kezelői". Hazánk rónái, mocsarai, homokos, sós talajai, hegyei, erdői, a havasok igen gazdagok gyógynövényekben, és rendkívül változatosak, amit több külföldi látogató is elismert. A sok gyógynövény hozta magával, hogy a nagykereskedőtől az utolsó kuruzsló asszonyig iparágat csinálnak belőle a legcsekélyebb hozzáértés nélkül. Ez közegészségi szempontból is kifogás alá esik. A vele foglalkozók nem is tehetnek szert szakismeretre, mert nincs módjuk azokat megszerezni. A mérges növényeket pedig még az iskolában is kellene tanítani. Javasolja, hogy: „az ügyet kellő szigorral rendezzék, a kivitelt hatósági ellenőrzés alá tegyék, a népiskolákban, egyetemeken terjedelmesebben és tudományos szakértők adják elő a gyógynövényismeretet, a hallgatók vizsgázzanak belőle ; minden gyógyfűkezelőt, raktárt évenként szigorúan vizsgáljanak meg, a hanyagokat vonják felelősségre, a feltolakodó nyerészkedőket ezen kereskedelmi ágtól tökéletesen zárják el." Sajnos, az egészségügyi felügyelet ezen a téren elégtelen volt, pedig a gyógynövények éppen olyan fontosak, mint a vegyészeti szerek. Reméli, hogy az illetékesek ezt belátják. (Csak a XX. század 30-as éveiben jött létre erre lényeges orvoslás. Ma már a hibák csaknem teljesen kiküszöbölődtek.) „Alig található néhány, valamelyest képzettséggel rendelkező egyén, aki ezzel foglalkozik. így van az, hogy még a szikfű és bodzavirág sincs jelenleg tiszta áru : legegyszerűbb házi szereinkkel is gyakran baj van." A jelen reformban ennek orvoslását kéri először, „mindezeket szükség esetén adatokkal is igazolhatja". Igen megszívlelendő javaslat, mely szerint minden megye területén a főorvos vagy távollétében a gyógyszerész ellenőrizzen minden gyógynövényekkel foglalkozó egyént, az elemi iskolában is tanítsák a növénytan alapjait. Országunk gazdag gyógynövényekben. Tekintettel arra, hogy egyes helyeken más és más terem bővebben, ezért célszerű lenne szövetkezni (szövetkezetek!), a munkát megosztani. Például Lichen islandicust szed az egyik a hegyekben, a másik kamillát az Alföldön, és közös raktárhelyiséget kell létesíteni saját kezelésben és innen küldeni szét a megrendelést. Nendtvich Tamás pécsi gyógyszerész annak idején jól ismert, botanikailag képzett gyűjtő volt, Kézsmárkon született 1782-ben. Kolozsvárott volt gyógyszerészgyakornok, vizsgáinak letétele után Pesten volt alkalmazásban, majd 1805-ben Pécsre ment és ott halt meg 1858-ban. Nemcsak Pécs környékén, de 10 Orvostörténeti Közlemények 1974