Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

TANULMÁNYOK - Benkő György—Kurucz Tibor: A gyógyszerészet helyzete Magyarországon a második világháború alatt

ft beszélhetünk. Mindenképpen elkésve, az adott helyzethez igazodóan születtek. Szélesebb körben került megvalósításra a gyógyszer helyettesíthetó'ségek kidolgozása, amelyben az egészségügyi kormányzat bevonta az egyetemi intézeteket és az OKI-t. Ezet megelőzően a magyar szaksajtó már felfigyelt Németország hasonló jellegű problémáira. Putnoky 1940-ben publikálta a Gyógyszerészi Szemlében a német gyógyszeralapanyag helyettesítéseket és új recepturai módszereket, amelyeket a megváltozott körülményeknek megfelelően hozott a német gyógyszerügy. Pl. a jód helyettesítésére a spir. jodiban bevezették az ún. „Sepsotincturá"-t, amely jód helyett a bróm és hidrogénbromid komplexét tartalmazta szeszes-vizes oldatban. Bakteriad hatása a jódéval azonosnak mutatkozott. A Sepso-tinctura később Magyarországon is gyártásra került a Medichemia laboratórium révén. A szappangyártásban mutatkozó nehézségek (zsiradékhiány) kihatottak a glycerin ellátásra is, ezt súlyosbította az is, hogy a hadiipar jelentős mennyiségű glycerint igényelt nitroglycerin gyártásra. A németek cukor és keményítő (főként kukoricakeményítő) szeszes erjesztése révén nyert glycerint „Protol" néven hozták forgalomba. A másik glycerin előállítási mód a propilént vette alapul, amelyet a kőolaj frakciók során keletkező világítógázból nyertek. A propilén klórozásával triklórhidrint nyertek, s ezt további szintézissel (víz jelenlétében 170 °C-on) glycerinné alakították. Egyes német iparágak glycerin pótlására glykolokat, glykolaldehideket és erythritet alkalmaztak. A német gyógyszertárak a recepturai gyakorlatban, amikor a glycerinnek csak lágyító hatására volt szükség, glycerin helyett tejsavas sókat, tejsav vegyületeket (etilidén-tejsav, etiléntejsav stb.) alkalmaztak, A szintetikus glycerin pótszereket Németországban „Glycerogén", ill. „Perglycerin" néven hozták forgalomba. [44] Az alkohol gyártása is a háborús eseményekhez alkalmazkodott. [45] Svédország már a háború előtt Rheinau eljárásával nyerte az alkoholt. Ezzel az eljárással fahulladékból glükóz előállításán keresztül 45%-os termelési eredménnyel volt alkohol nyerhető. Másik ismert eljárás Schüller módszere volt, aki szintén a fahulladék cellulóz tartalmának cukorrá, majd ennek alkohollá való alakításával 24%-os kitermelési eredményt kapott. A kakaóvaj már a háború első éveiben is hiánycikk volt. A 334.925/1941, BM sz. rendelet intézkedett, hogy a kakaóvaj pótszerrel is helyettesíthető. [40] A kakaóvaj pótlására hozták forgalomba a „Bogol"-t, amely vaniliaszagú, gyengén sárga, viaszállományú anyag volt. (Olvadáspontja: 49—50 °C; savszáma: 3,3; kristályosodási pontja: 42—44 °C.) A „Bogol" végbélkúpok és méhgolyók készítésére alkalmas volt. [47] A jódot és jódkészítményeket brómkészítményekkel helyettesítették. [10] A vaselium flavum helyettesítése ung. paraffinivei történt. [48] A gyógyszeralapanyagok, egyes gyógyszerkészítmények helyettesítésének kidolgozására a javaslatok elkészítésében jelentős szerepe volt a budapesti egyetemi Gyógyszerészeti Intézetnek és Mozsonyi Sándor professzornak. A Gyógyszerészeti Intézet és Egyetemi Gyógyszertár javaslatot készített az OKI felé, hogy az alapanyaghiányra való tekintettel engedélyezze néhány gyógyszer hivatalos előiratát. A gyógyszeralapanyagok pótlására a hazai készleteket kívánták mobilizálni. Pl. az amylum tritici helyett az amylum solanit javasolták, a phenolphtalein