Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 71-72. (Budapest, 1974)

TANULMÁNYOK - Zboray Bertalan: A „Magyar Gyógyszerkönyv" száz éve

csak a gyógyszertárak, de a gyógyszerkészítéssel foglalkozó gyárak is állami kezelésbe kerültek. A magyar népjóléti és munkaügyi miniszter által 1948. augusztus 25-én kinevezett Gyógyszerkönyv-szerkesztő Bizottság (elnöke: Schulek Elemér egyet, tanár) az 1954-ben megjelent 5. kiadású gyógyszerkönyv előszavában a változás hatását a következőképpen jellemzi: a változás „olyan gyógyszerkönyv megírását tette szükségessé, mely vizsgálati módszereiben a gyógyszertár egyszerűbb eszközeihez már nem mindenben alkalmazkodhat, mert célja nem csupán a gyógyszertár, de az egész ország gyógyszerrel való ellátásának ellenőrzése, melynek során nem csupán a gyógyszerül használatos anyagok, de az elkészített gyógyszerek vizsgálatáról is gondoskodni kellett". A gyógyszerkönyv tehát nem kizárólag a gyógyszerészek, hanem a gyógyszer (vegyészeti) gyárak és ellenőrző szervek részére is „szabványos" gyógyszervizsgálati módszereket adott. Ezek között a módszerek között a szokásos analitikai és farmakognoziai vizsgálatok mellett a biológiai és a mikrobiológiai eljárásokat is megtaláljuk. Az ily módon jelentékenyen megszaporodott anyag, valamint a különböző vizsgálati módszerek kidolgozását a 10 tagú szerkesztő bizottság 5 albizottságban végezte: 7. kémiai albizottság (elnök dr. Schulek Elemér), 2. farmakognoziai albizottság (elnök dr. Augusztin Béla), 3, biológiai albizottság (elnök dr. Issekutz Béla), 4. galenusi albizottság (elnök dr. Mozsonyi Sándor), o. mikrobiológiai albizottság (elnök dr. Alföldy Zoltán). A szakbizottságokba összesen 10-an, a szakmák vezető képviselői nyertek meghívást. Az egyes bizottságok munkájának értékelését Schulek professzor végezte dr. Végh Antal, a bizottság jegyzője és Karlovitz László tudományos munkatárs segítségével. A hatalmas anyag elsősorban a gyógyszerkönyv terjedelmére volt alapvető változást hozó hatással: a gyógyszerkönyv terjedelme 3 kötetnyi lett. Az első kötet tartalmazza — az előszó, az alapelvek és általános tudnivalók ismertetése után — az összes vizsgálati módszereket, melyek leírása az egyes anyagoknál újból nem szerepel, csupán hivatkozás történik rájuk. De helyt kapott e kötetben a kémszerek és táblázatok felsorolásán kívül az elsősegélynyújtás elvégzésére való utasítás, különböző mérgezések esetén is. A második kötet a kémiai készítmények, a zsiradékok és viaszfélék, valamint az illóolajok leírását és vizsgálatát tartalmazza (összesen 307 cikkely), míg a harmadik kötet a növényi és állati eredetű drogok, a galenusi készítmények, az embergyógyászati és állatgyógyászati oltóanyagok és a sebészeti kötözőszerek leírásával foglalkozik 453 cikkelyben. A gyógyszerkönyv tehát szakított az eddigi négy gyógyszerkönyvnek azzal az elvével, hogy a készítményeket és anyagokat egy kötetben, alfebetikus sorrendben tárgyalta. Valamennyi cikkelynél azonosan alkalmazta a vizsgálat és azonosítás alábbi módszereit, s ezeket a cikkelyen belül, címmel elkülönítve sorolja fel: 1. Név és képlet, + jelzés, különböző elnevezések, molekulasúly. 2. A készítmény leírása. 3. Fizikai állandók. 4. Azonossági vizsgálat.