Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)
TANULMÁNYOK - Dávid Zoltán: Az 1738. évi pestisjárvány pusztítása
Hunyad megye kivétel, ahol a későbbi szórványos jelentések szerint a járvány legtovább tartotta magát, így aligha tévedünk sokat, ha a megye összes veszteségét 10 000 fő körül keressük. Aránylag kevesen haltak meg a Székelyföldön és Erdély északi megyéiben is csak néhány községében ütötte fel fejét a pestis. A szászok egyébként kis népességű székeiben már jelentős veszteségek voltak, főleg Szászváros és Talmács székben, míg a városok közül elsősorban Nagyszeben szenvedett sokat. A járvány későbbi pusztításáról csak néhány jelentést sikerült előkeríteni. 81 Ezekből általában az világlik ki, hogy bár a pestis a következő években is szedte áldozatait, a pusztulás általában nem érte el az első év szintjét és már nem okozott súlyosabb veszteségeket. így egy 1739, november 7-től december 12-ig tartó időszakról készített részletes jelentés összesen 355, egy 1740. február 13-tól március 19-ig terjedő kimutatás 66 halottról tett említést. 82 Az erdélyi Gubernium anyagában további levéltári kutatások bizonyára földeríthetnek még néhány hasonló jelentést, amelyekből a pestis áldozatainak pontosabb kataszterét lehetne összeállítani. Annyi azonban az eddigiekből is kiviláglott, hogy az erdélyi veszteségek nem érték el a Magyarországi pusztulás nagyságát és a források által említett 41 000 főt lényegesen nemigen haladták meg. Áttérve ezek után a magyarországi adatok ismertetésére, elsőnek a gazdag forrásanyaggal rendelkező Abaúj megye pestisveszteségeit mutatjuk be. A Helytartótanács iratai közt csaknem hiánytalanul fennmaradtak a megye hetenként kétszer felterjesztett jelentései és ezeknek alapján sikerült a megye területén a járvány kitörését és továbbterjedését időben és térben pontosan nyomon követni. 85 (A feldolgozott adatokat az 5. tábla tartalmazza.) Az adatok beszédesen bizonyítják, milyen gyors volt a járvány terjedése. Gibárt községből 1739. május 23-án jelentették az első megbetegedéseket és június H-ig már Kér és Büd, június 13-án Szántó, 18-án Boldogkőújfalu, Szentandrás és Golop is fertőzött volt. A halottak száma ezekben a hetekben még nem szökött magasra és egy-egy helység jelentéseiben nem igen haladta meg a 10 főt. A pestis terjedésének iránya itt is mint másutt, délről északra mutat, de meglepő módon meglehetősen kevés helységet érint. A megye mintegy 250 helységéből csupán 25, kereken 10 százalék fertőződött kisebb-nagyobb mértékben. A pestis korántsem az első járványgócban, Gibárt faluban szedte a legtöbb áldozatot : onnan aránylag hamar és nagyobb veszteségeket nem okozva elvonult. A következő fertőzött községben, Abaújkéren már jóval több a halottak száma és itt a pestis három hónapon át állandóan meg-megújuló hevességgel tombolt. Számszerűen a legnagyobb veszteséget Abaúj megyében Szántó mezőváros és a vele együtt szereplő Marcinfalva praedium szenvedte, ahol 1739. június 18. és október 10. között 660 személy halt meg. Miután azonban a csapástól sújtott 81 Lenghel i. h. 82 Károlyi cs. lt. Pestisre vonatkozó iratok: Megyei összesítések. 83 A. S. Abaúj megye. — A feldolgozott adatok mind e jelentésekből származnak, amelyek időrendben következnek egymás után. Későbbi állandó idézésük ezért fölöslegesnek látszott.
