Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

TANULMÁNYOK - Dávid Zoltán: Az 1738. évi pestisjárvány pusztítása

népességszámot a beköltözések vagy elvándorlások várható értékeivel is megemeltem, illetve csökkentettem. Ezek az erősen hipotetikus népességi adatok természetesen helyi kutatások igazolására szorulnak, de a pestisveszteségek nagyságának durva megközelítésére jelenlegi formájában is alkalmasak. A járványtól mentes, illetve az 1 százaléknál kevesebb veszteséget szenvedő megyék a táblázatban nem szerepelnek, a szabad királyi városok adatait pedig a megyékkel együtt mutattuk ki (1. 3. tábla). A táblázat adataiból kiderül, hogy a pestis legtöbb áldozatát a Tisza vonalán fekvő megyékben szedte. Hozzávetőlegesen 20 százalékos vagy ennél is nagyobb pusztulás állapítható meg Békés, Máramaros, Bihar és Szatmár megyében; 10 százalék fölötti, ugyancsak jelentős veszteség volt Csongrád, Szabolcs, Ugocsa, Bereg, Zaránd megyében, valamint a Jász-Kunságban és a Hajdúságban. Természetesen egy-egy megyén belül sem arányosan oszlottak meg a halálesetek és erősen megfogyatkozó népességű helységek mellett számos olyan is akadt, ahol a pestis egyetlen halálos áldozatot sem szedett. Éppen ezeknek a további részleteknek megismerése érdekében szükségesnek látszott a megyénként rendelkezésre álló adatok közlése és elemzése. Ezek a levéltári kutatások alapján most föltárt veszteséglisták a pestisről eddig rendelkezésünkre álló töredékes adatokkal szemben ismereteinket nagymértékben gyarapítják és a pusztulás területi megoszlásának szemlélése mellett alkalmat adnak egyéb fontos vizsgálódások elvégzésére is. Bár a Helytartótanácsi levéltár különböző iratsorozataiból, a Károlyi levéltár és néhol a megyei levéltárak anyagából jelentős mennyiségű, értékes forrásanyag gyűlt össze, adatgyűjtésünk még korántsem tekinthető teljesnek. Különösen a megyei levéltárak tüzetes átnézése hozhat még eredményeket. Valamennyi eddig előkerült adat közlésére sem kerülhetett sor. Csak a leginkább teljes, történeti vagy módszertani szempontból legjobban értékesíthető adatok feldolgozására és közlésére vállalkozhatunk. A megyei összesítések adatsorai különösen helytörténeti kutatásoknál nyújtanak fontos adalékot és jelentősen kibővítik az 1738. évi pestisjárványra vonatkozó ismereteinket. Az adatközlések elrendezésére a járvány jelentkezésének időrendje, a földrajzi, területi sorrend vagy a megyék nevének betűrendje kínálkozott. Az utóbbit kellett választanunk, mert az időrend szerinti haladást megnehezítette volna, hogy a pestis több megyében csaknem egyszerre jelentkezett, a területi elhelyezkedés útvonalának tisztázása pedig nehezen lett volna megvalósítható. Erdély került először a minden akadályon át vészterhesen közelgő járvány útjába, ezért indokolt, hogy elsőnek az ottani veszteségek nagyságáról essék szó. Sajnos a pusztulás adatainak ismertetésénél ezúttal korántsem törekedhetünk teljességre, mivel még a magyarországi, hibákkal és hiányosságokkal bőven teletűzdelt összesítéshez hasonló forrás sem áll rendelkezésünkre. Van ugyan egy pontosnak látszó összesítésünk, amely Erdély valamennyi törvényhatóságát tartalmazza, ez azonban csak az 1738. évben áldozatul esett személyek számát közli.

80 E szerint a járvány 321 helységet érintett és 25 685 ember halálát okozta. 80 Károlyi cs. lt. Pestisre vonatkozó iratok: Megyei összesítések.