Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)
TANULMÁNYOK - Dávid Zoltán: Az 1738. évi pestisjárvány pusztítása
A járvány terjedésének közvetlen okait nem tudjuk ugyan feltárni, az azonban bizonyos, hogy a fertőzést elsősorban a jövő-menő emberek terjesztették. Az eredményes védekezés alapja a helységek elszigetelése, határaik teljes lezárása volt, amelyet viszont különböző földrajzi tényezők támogattak vagy gátoltak. Ennek következtében a pestis nem mindenhová hatolt be és nem egyidejűleg jelentkezett. Jellemző példaként megemlíthető Békés megye, ahol három helység 1738 nyarán, négy másik az év utolsó hónapjaiban, a többiek viszont csak 1739 őszén fertőződtek. Biharban két nagy hullám vonult végig és különös módon a második jórészt azokat a helységeket kereste fel, ahol az első alkalommal nem fordultak elő megbetegedések. 20 Közel sem volt azonos a járvány kitörése és megszűnése között eltelt idő tartama sem. Míg némelyik helységben a pestis aránylag gyorsan, 6—8 hét alatt lezajlott és azután is mindvégig mentes maradt a kórtól, másutt hónapokon keresztül makacsul vissza-visszatért, mindig újabb áldozatokra találva. 21 Voltak hosszabb nyugalmas időszakok, amikor úgy tűnt, hogy a pestis ereje megtört, a vész elcsitult, de azután ismét újból föltámadt és nagy erővel pusztított. így Bihar megye községeinek nagyrészét 1742-ben érte el és ez a későbbi hullám rengeteg áldozatot követelt Szabolcs és Szatmár megyében is. A pestis jelentkezésének, tovaterjedésének és megszűnésének végigkövetése az egész időszakot és területet átfogó pontos adatok hiánya miatt nem lehetséges. A megyénkénti tárgyalás alkalmával, amennyire az adatok megengedték, föltüntettem, mikor kezdődött és meddig tartott a pestis grasszálása. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy 1743-ban a járvány mindenütt csökkenőben volt. Májusban az egészségügyi főbiztos már jelenthette, hogy a Tiszán innen Törökszentmiklóst és Füzért kivéve, a pestis mindenütt megszűnt, az év vége felé pedig csak Bereg megyében volt néhány fertőzött hely. 22 1744. március 11-én azután a helytartótanács a tiszántúli kerületben is engedélyezte a nyilvános vásárokat és így ez az időpont tekinthető az egész országon végigszántó utolsó hatalmas pestisjárvány befejeződő dátumának. 23 A pestis tehát 1738-tól (sőt Erdélyben elszórtan már 1737 végétől) 1743-ig, váltakozó hévvel ugyan és mindig másfelé kalandozva szerte az országban, hat éven át tartott. E vészterhes években az ország népessége rendkívül sokat szenvedett. Mindenki fölött állandóan ott lebegett a fekete halál ijesztő réme, amely olykor a családok százait, egy-egy helység népességének harmadát vagy éppen felét pusztította el. Az események tárgyilagos fölsorolása és a rideg számsorok mögött emberi tragédiák ezrei húzódnak meg, amelyeket igazán csak az érzékel és él át újra, meg újra, aki egy időre beletemetkezik az egykorú forrásokba. Hány szülő vesztette el gyermekeit tragikus hirtelenséggel egymás után, hány gyermek maradt árván és hány család házanépe pusztult ki teljes egészében! Ahol a pestis egyszer megjelent, szerencsés és boldog volt az a család, amelynek egyetlen közeli hozzátartozója sem esett a járvány áldozatául. 20 Debreceni Áll. lt. IV. A.4/a 2-4. és 6 — 7. k. 21 A. S. Abaúj megyei jelentéseinek feldolgozott anyaga alapján. 22 Magyary-Kossa id. mű. IV. k. 130,1. 23 Uo, 130.1.
