Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

TANULMÁNYOK - Kaiser, Wolfram —Völker, Arina: Az Academia Leopoldina magyarországi tagjai a XVIII. században és kapcsolataik az Acadermia elnökeivel (német nyelven)

természetbúvárokat is tekintetbe vennénk, akik a társaság időszaki kiadványaiban tanulmányokat tettek közzé. Kétségtelen ui., hogy ez utóbbiak felvétele is folyamatban volt, de aztán — ma már kideríthetetlen okokból — elmaradt. Az említett tagfelvételek zöme az Akadémia alapítását követő 150 év folyamán főleg két elnök hivatali idejére esik. Az egyik Lucas Schröck (1646 — 1730), aki 16931730-ig állott az Akadémia élén, a másik az Erfurtban és Halléban tanító Andreas Elias Büchner (1701 — 1769), aki 1735 és 1769 között töltötte be az elnöki tisztet. Kettejük összesen mintegy 70 évet számláló hivatali ideje alatt 24 magyarországi tagot vettek fel, ezzel szemben mindössze 7 tagfelvétel esik Johann Michael Fehr (1610-1688), Ferdinand Jakob Baier (1707-1788), Heinrich Friedrich Delius (1720 — 1791) és Johann Christian Daniel Schreber (1739 — 1810) elnöksége idejére, sőt vannak olyan elnökök is — mint pl. az Altdorfban nyilvános rendes tanárként oktató Johann Jakob Baier (1677—1735) —, akik alatt egyáltalán nem szerepel az anyakönyvekben magyarországi jelölt neve. E szembeszökő különbség nem magyarázható pusztán Schröck és Büchner hosszúra nyúlt vezető tevékenységével. Méltán következtethetünk arra, hogy Lucas Schröck és Andreas Elias Büchner különös érdeklődést tanúsított a délkelet-európai, nevezetesen a magyarországi tudományos kapcsolatok iránt, amit egyébként az e korszakból fennmaradt levelezés és az illető tagok élénk publicisztikai tevékenysége is bizonyít. A Társaság — amely Deutsche Akademie der Naturforscher Leopoldina néven ma is fennáll — levéltárában egy csomó olyan, mindeddig kevéssé ismert és részben feldolgozatlan dokumentumot őriz, amelyre ebben az értekezésben utalás történik. A részletes életrajzokat viszont szándékosan mellőztük. A 31 magyarországi Leopoldina-tag életét és működését csak annyiban érintettük, amennyiben a bemutatandó levelezés megértéséhez szükséges. Az Acadernia Leopoldina anyakönyveiben felbukkanó első magyarországi név Martin Christoph Metzger (1626 — 1690) egykori pozsonyi orvosé, akit 1683. szeptember 19-én Johann Michael Fehr elnöksége idején már Regensburgból hívtak meg a Társaságba. A Társaság negyedik elnöke, Lucas Schröck alatt (1693 — 1730) 12 magyarországi jelölt felvételt nyert: Johann Friedrich Kehrn varasdi orvos (1693), a pozsonyi születésű Moller Dániel Vilmos (1694) és Rayger Károly (1694), Johann Baptista Gründler ungvári megyei orvos (1701), a soproni Gensel János Ádám (1712), az erdélyi Köleséri Sámuel (1719), az eperjesi Raymann János Ádám (1719), a késmárki Fischer Dániel (1719); aztán megint 3 soproni orvos: Georg Sigismund Liebezeit (1721), Karl Friedrich Loew (1724), Johann Jakob Neuhold (1729) s végül a pozsonyi Johann Theophil Windisch (1729). Schröck utódja, Johann Jakob Baier elnöksége idején nem vesznek fel senkit sem Magyarországról a tagok közé, de aztán Andreas Elias Büchner korszakában (1735 — 1769) ismét 12-vel szaporodik a magyarországi tagok száma. Ezek a következők: az ácsai (Pest m.) születésű Wallaszkay János (1736), a brassói Sámuel von Drauth (1738) és apósa, Johann Albrich (1740); majd ismét egy soproni orvos: Johann Thomas Degenhard (1742), Perliczi János Dániel, Nógrád vármegye orvosa (1744), a pozsonyi születésű Georg Christian Maternus de Cilano (1745), a Selmecbányái Madai Dávid Sámuel (1745), a trestyénfalvi (Vas m.) születésű Molnár Ádám (1747), az erdélyi Michael Gottlieb Agnethler (az ő tagságára csak egy 1751-ben kiadott könyvének címadataiból következtethetünk), a győri származású Andreas von Conrad (1751), a meghívása idején éppen erdélyi kamarai orvosként működő Johann Michael Hoffinger (1755), végül Georg Zacharides besztercebányai megyei orvos (1769). A 18. század három utolsó évtizedében erősen megcsappant az Acadernia Leopol-