Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

KRÓNIKA

Orvostudomány és képzőművészet a középkorban. Orvosi kapcsolatok Itália és más nemzetek között. Az orvostudomány fejlődése a múlt században. A fogorvoslás fejlődése. 22. Bukarest—Konstanza (Románia), 1970. aug. 30—szept. 5. Elnök: Valeriu Bologa. Témák: Az orvosi deontológia története. A népi gyógyászat tudományos értéke. Románia és más országok orvosi kapcsolatai. A Római Birodalom provinciáinak orvosai. 23. London (Nagy-Britannia), 1972. szept. 2—9. Elnök: Noel Poynter. Titkár : James Geraint. Témák: A brit orvostudomány kapcsolatai más országok orvostudományával. Orvostudomány és társadalom. Klinikai orvostudomány. A fogorvoslás története. Az orvostudomány és a humán tudományok. Mint e felsorolásból is kitűnik, a NOT többször rendezte meg kongresszusait más nemzetközi szervezetek keretében. (Utoljára 1950-ben.) A más történeti társaságokkal való együttműködésnek kétségtelenül megvoltak a maga előnyei. Az orvostörténészek így elleshettek bizonyos sajátos kutatási módszereket, mert alkalmuk nyílt azokat közvetlen közelből megfigyelni a szomszédos szekciók munkájában. Másrészt viszont a többi tudományágak szakemberei is — az orvosok bekapcsolásával — sok olyan problémát meg tudtak oldani, amelyekkel — éppen az orvostudományban való járatlanságuk miatt — maguk nem tudtak teljesen megbirkózni. Ebből a szempontból a vegyes kongresszusok kétségtelenül előnyöseknek és termékenyeknek bizonyultak. Sajnos azonban az éremnek másik oldala is volt. Egy nagy létszámú kongreszszus valamelyik szekciójának, sőt néha alszekciójának szűkös keretében a NOT nagyon is háttérbe szorult, s nem tudta megvalósítani azokat a célokat, amelyeket nemzetközi kongresszusai szervezésekor maga elé tűzött. A pénzügyi problémák még növelték ezeket a bonyodalmakat, mert a NOT az ilyen vegyes kongresszusok szervezésében már nem rendelkezett független költségvetéssel. Végül az orvostörténelmi kongresszusok közleményeinek kiadása is nehézségekkel járt. A tudománytörténeti kongresszusok központi bizottsága szinte rendszeresen kihagyta a nem biológiai jellegű orvosi közleményeket, márpedig ez elég sok orvostörténészt érintett. 1952 óta a NOT már teljesen függetlenül rendezte kongresszusait. Ez egyáltalán nem gátolta a NOT tagjait abban, hogy egyénileg részt vegyenek nemzetközi tudománytörténeti kongresszusokon, és a NOT is szívesen fogadta a rokon tudományágak történészeit, valahányszor a biológia és az orvostudomány területén folyó történeti kutatás problémái iránt érdeklődtek. A kongresszusok változatos tematikája arról tanúskodik, hogy alig van az orvostörténelemnek olyan fejezete, amely napirendre ne került volna. A kongreszszusokon elhangzott előadásokból össze lehetne állítani egy igen értékes orvostörténeti kézikönyvet.