Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

FOLYÓIRATOKBÓL - Jenaer Rundschau, 1971 (Némethy Ferenc) - Medical History, 1971-1972. (R. Harkó Viola, Némethy Ferenc, V. Faludy Anikó)

höngő kolerajárvány a következő évben már Angliába is átcsapott, s a 26 ezer lakosú Yorkban 5 hónap alatt 450 beteg közül 185 halálos áldozatot szedett. (M. C. Barnet : The 1832 Cholera Epidemic in York. — 27—39. A 18. században a kelet-angliai Norfolk neves orvosa volt Benjamin Gooch (1707—1776), az első norfolki közkórház alapítója. (A. B. Shaw: Benjamin Gooch, Eighteenth-Century Norfolk Surgeon. 40—50. pp.) A 19. sz. nagy német fiziológusa, Gustav Magnus munkássága nagy részét a szervezetben végbemenő égési folyamatok tisztázására, nevezetesen a vérgáz elemzésére fordította. Kutatátásait a 20. században — tökéletesebb technikai berendezések segítségével — Haldane, Barcroft, Krogh és Van Sly ke folytatták és vitték teljes sikerre. (C. S. Breathnach : The Development of Blood Gas Analyis. — 51—62. pp.) K. Dewhurst magyarázatokkal kiegészítve közli Dr. Thomas Willis (1621—1675) oxfordi orvos 9 levelét. (Some Letters of Dr. Thomas Willis. — 63—76. pp.) M. V. Barrow 13 ábrával illusztrált tanulmányban foglalkozik Hippokratész különböző korokból származó portréival. (Portraits of Hippocrates. — 85—88. pp.) Vol. 16., No. 2. A. W. Franklin: Osier Transmitted — A Study in Humanism. (99—112. pp.) — Sir William Osier (1849—1919) kanadai születésű orvos, Montrealban tanult, Philadelphiában professzor, majd a baltimore-i John Hopkins University-n. Európában is híres. Fő műve, a „Principles and Practice of Medicine, 1892" csaknem száz éve az orvostanhallgatók bibliája. Ő az első nagy modern orvosi könyvgyűjtő, könyveit a montreali McGill University-re hagyta. Ebből alapították a Bibliotheca Oslerianát. D. C. Goodman : Chemistry and the two Organic Kingdoms of Nature in the Nineteenth Century (113—130. pp.). — A kémia és a fiziológia viszonyát vizsgálja a 19. században, A 18. században a növényi és állati táplálékokat az élő szervezeten kívül tanulmányozták, ezért a fiziológia helyett a vegytan lépett előtérbe. Nem vették figyelembe a szervezeten belüli épülést és elhalást. Claude Bernard (1813— 1878) munkássága jelentett továbbfejlődést. Megértette a táplálkozás és emésztés lényegét (az enzimek szerepét), megmutatta, hogyan lehet a kémiát a fiziológiával összekapcsolni, ezzel megvetette a biokémia alapjait. K. F. Russel: Ivory Anatomical Manikins (131—142. pp.). — Vesalius „De humani corporis fabrica" (1543) c. műve nyomán feltámad az igény az emberi test anatómiájának ábrázolása iránt. A metszet egydimenziójú, nem igazán élethű. A háromdimenziós figurának sok előnye van, bár a részletek nem olyan gazdagok, mint rajzban. Bronz-, viasz-, elefántcsont szobrok készülnek. Európában és Kínában elefántcsontból csontvázakat is készítenek: „Mementó mori!" Külön műfaj a kis méretű (12—24 cm) tanbaba. Gyakori forma a terhes nő, mozgatható karral, piros szállal bekötött magzattal. A részletek oly elnagyoltak, hogy már a 18. században sem használhatók orvosi oktatásra, inkább csak az érdeklődés felkeltésére, a nemek közötti különbségek vagy a terhes nő célszerű fekvő helyzetének szemléltetésére, esetleg bábaoktatásra.