Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)
FOLYÓIRATOKBÓL - Journal of the History of Medicine and Allied Sciences, 1971 — 1972. (Némethy Ferenc)
Morsier, a genfi egyetem tb. tanára. Tanulmányuk címe: A De la Rive Gáspár és Ágoston által Genfben végzett kísérletek jelentősége az elektromagnetizmus felfedezése szempontjából (234—245. 1.). Nem orvosi jellege miatt nem érint bennünket közvetlenül. A röntgensugarak felfedezésének 75. évfordulója alkalmából ír a Räthi Kantoni és Körzeti Kórház Központi Rtg-Intézetének 2 orvostagja Churban Alexander Rzewuskiról és a svájci radiológia kezdeti időszakáról (246— 252. 1.). Rzewuski 1861-ben született Sziléziában. Miután elvégezte a gimnáziumot Katowicéban és Gliwicében, 1879-ben súlyos asztmája kezelése végett hozták őt a svájci Davosba, ahol nemcsak gyógyulásra talált, hanem második hazára is. Mint amatőrfényképész lett a városkában ismertté. Lemezei előhívását saját laboratóriumában végezte, s itt végzett Röntgen felfedezéséről értesülve kísérleteket az új sugarakkal. Kísérletei eredményéről beszámol a szaksajtóban, bemutatással kísért előadásokat tart orvosoknak is, és az érdeklődő nagyközönségnek is. Laboratóriumát röntgenkabinetté fejlesztette. Ennek berendezése a II. világháború idején a zürichi Orvostörténeti Múzeumba került. Az ő érdeme, hogy Davosban már 1910-ben 27 rtgkészülék működött. Mint annyian mások a radiológia hőskorában, ő is mindkét kezének súlyos égési sebeivel fizetett tudományos szorgalmáért. Davos 1918-ban díszpolgárává választotta. A könyvismertetések rovatában (253—266. 1.) többségükben 1968-ban és 1969-ben megj. művek szerepelnek. H. Buess egy népi szülészettel foglalkozó svájci könyvet ismertetve kiemeli Temesváry M.o.-ra vonatkozó párhuzamos kutatásait is. Wladimir Lindenberg könyvében, amely életrajzokban ad orvostörténelmet, Semmelweisünk is helyet kapott. Nekrológot olvashatunk Gustav Scherz redemptorista szerzetesről (1895—1971), aki a Magyarországon is járt nagy dán püspök és anatómus, Niels Stensen (Nie. Stenonius, 1638— 1686) életének és műveinek kutatója, ill. nagyrészt publikálója volt. A rövid közlemények rovatában végül jelentést olvashatunk a Dr. Markus— Guggenheimer— Schnurr-féle orvos- és természettudomány-történeti alapítvány Henry E. Sigerist-díjának odaítéléséről 1971-ben. Vida Tivadar JOURNAL OF THE HISTORY OF MEDICINE AND ALLIED SCIENCES — 1971 Vol 26. No. 1. Az ókori Egyiptom nagy vallási és politikai reformere, Ekhnaton fáraó (i. e. 1369—1352) egyes ábrázolásaiból betegségére lehet következtetni. Nagy vita folyik az orvosok és egyiptológusok körében arról, vajon a forradalmi újításokra hajlamos fáraó magatartása és feltételezett betegsége között van-e valami összefüggés. ( G. B. Risse : Pharaoh Akhneathon of Ancient Egypt : Controversies among Egyptologists and Physicians Regarding His Postulated Illness p. 3—7.) Dél-Karolina gyarmattá szervezésének első harminc esztendejéből (1670— 1700) alig van orvostörténeti adatunk, bár tudjuk, hogy kb. 25 orvos, sebész vagy gyógyszerész működött itt ebben az időszakban. Ezért nagyon becses emlékek Robert Adams orvos 1693—
