Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

FOLYÓIRATOKBÓL - Gesnerus, 1971 (Vida Tivadar)

ségügyi vonatkozásait" gyűjti össze és értelmezi az orvosi és a szépirodalom (Shakespeare, Dryden, Tyson, Defoe, Rousseau, Cooper, Hufeland, Guts­muth, Jahn, Ungewitter, Priessnitz, Schroth, Kneipp stb, művei) alapján F. Schiller (Health Aspects of the Noble Savage, p, 253—273,). A már fennálló terhesség ideje alatt bekövetkező második fogamzásban Kussmaul (1859) két esetet különböz­tetett meg: szuperfekundációt (ha a másodikként megtermékenyülő pete ugyanabból a menstruációs ciklusból származik) és szuperfetációt (ha a má­sodik pete csak valamely későbbi menstruációs ciklusban termékenyül meg). Ilyen esetekről már az ókori or­vosi irodalom is tud, s megkülönböz­teti őket az egy aktusban nemzett ik­rekétől. Hippokratész, Arisztotelész, Soranus, Caelius, Aurelianus, Oreiba­sios foglalkozik e kérdéssel. Különös, hogy Galeanus hallgat róla, bár mű­veiről mindmáig nem rendelkezünk ki­elégítő jegyzékkel, s ezért óvatosan kell kezelni ezt a hallgatást. C. Lienau ta­nulmánya (Die Behandlung und Er­wähnung von Superfetation in der An­tike, p. 275—285.) arra mutat rá, hogy a különböző szerzők, fiziológiai és anatómiai elképzeléseiktől függően, különféleképpen magyarázták a szu­perfetáció létrejöttét és a terhesség le­folyását. A mongolok Dzsingiz kán unokája, Kubiláj vezetésével meghódították a kínai birodalmat, s Peking székhellyel császárságot alapítottak (Jüan-dinasz­tia kora: i. sz. 1280—1367). A kor kínai orvostudományában a megdön­tött Szuang-dinasztia (i. sz. 960— 1279) idejéből származó ősi hagyomá­nyok és az újonnan elterjedő arab or­vosi ismeretek keveredtek. (Ming Wong: Les Doctrines Médicales Chi­noises et leur Évolution sous les Mon­gols, p. 287—293.) A mongol korszak legnevesebb, irodalmi műveket is hát­rahagyó kínai orvosai: Lieu-Wan-su (1120—1200), Cong-cseng (1156— 1228), LÍ-Kao (1180—1251) és Csu­Csen-heng (1281—1358). Az ókori Eleaban (ma Velia, Dél­Olaszország) a legújabb ásatások négy olyan szoborfeliratot hoztak napvilág­ra, amelyekből arra következtethetünk, hogy ott az i. e. 3—1. századokban or­vosi iskola működött. (/. Benedum és M. Michler : Parmenides Uliades und die Medizinschule von Elea. p. 295— 306.). Az orvosok mellékneveként fel­tüntetett Uliades vagy Ulis név fel­tehetően Apollon Ulias kultuszára ve­zethető vissza. Más adatok szerint ui. Apollont Milétosban Ulios néven tisz­telték mint gyógyító istent. A három feliratban is előforduló „iatros fol­archos" értelmezése valószínűleg ez: „orvosi iskola vezetője". Némethy Ferenc GESNERUS — 1971 Vol. 28., No. 3—4. A svájci orvos- és természettudo­mány-történeti társaság félévenként megjelenő (tehát rendszeresen kettős füzetet nyújtó) évnegyedes folyóiratá­nak legutóbbi számában Manfred Pe­ters, a belgiumi Namur kat. egyetemé­nek germanistája írt 30 oldalas tanul­mányt „Gessner Konrád mint nyelvész és germanista" címmel. Orvostörténeti vonatkozásai előtűnnek azokban a meg­állapításaiban, melyek Gessner ter­mészettudományos és orvosi művei­nek nyelvészeti értékelését adják. Gess­ner szóismerete kiterjed számos be-

Next

/
Thumbnails
Contents