Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

FOLYÓIRATOKBÓL - Clio Medica, 1971 (Némethy Ferenc)

vehető ösztöndíjasaink előkészítésében. Végül a nagyszombati fakultás alapítását megelőző javaslatokat és a rövid életű egri orvosi iskolát ismerteti. R. Harkó Viola a budapesti Semmelweis Orvostörténeti Múzeum és Könyvtár kialakulásának történetét foglalja össze {Bericht über das Semmelweis Museum und die Medizinhistorische Bibliothek in Budapest, p. 64—66.), s egyben tájékoztat jelenlegi munkájáról, állományáról és szervezetéről is. A középkori orvosi irodalom egyik gyakran használt terminus technicusának, a „humidum radicale"-nak jelentésváltozásait nyomozza T. S. Hall (Life, Death and the Radical Moisture. p. 3—23.). A hippokratészi-gaíenusi orvosi szemléletből ismert négy elsődleges nedven (vér, nyál, fekete és sárga epe) kívül az arab orvosok másodlagos testnedveket is számon tartottak. Ezek egyike volt az ún. radikális (szubsztanciális v. esszenciális) nedv. Ennek segítségével magyarázták — a különböző szerzők különböző módon — az élő és az élettelen lények, valamint az egyes élő szervezetek közötti lényeges különbségeket. Avicenna szerint az elfogyasztott táplálék négy finomodási fokon megy át — vagyis egymás után a négy másodlagos nedv egyikévé válik —, míg a negyedik fokozatban aztán „gyökeres nedv"-vé lesz. Olyan ez, mint a kanócot átitató olaj, amely a mécses lángját (az életet) táplálja. De a láng melegétől a kanóc szilárd szövetei végül is kiszáradnak, nem tudnak több „gyökeres nedvet" fölszívni: az életláng kilobban, bekövetkezik a halál. Avicenna elméletének ismertetése után Hall áttekinti ennek előzményeit a görög és arab orvosoknál, majd továbbfejlődését a középkorban (Nagy Sz. Albert, Aquinói Sz. Tamás, Rajmundus Lullus, Rogerius Bacon, Arnaldus de Villanova), sőt egészen Helmontig, Gassendiig és Harwey-ig. A mikroszkopikus anatómia korszakát Marcello Malpighi De Pulmonibus c. munkájának megjelenésétől (1661) számítjuk. A mikroszkóp alkalmazása azonban — főleg technikai fejletlensége, alak- és színtorzításai miatt — nem talált egyöntetű helyeslésre. A sokszor megtévesztő mikroszkópos vizsgálatok és az élő anyagról vallott elméletek összefüggését vizsgálja a 19. század közepéig B. Zanubio tanulmánya (Micrographie illusoire et théories sur la structure de la matière vivante, p. 25—40.). A Szövegek és dokumentumok (Texts and Documents) c. rovat angol fordításban, C. D. O'Malley előszavával és jegyzeteivel közli Bartolomeo Eustachinak azt a terjedelmes levelét, amelyben Francesco Alciati milánói püspöknek 1562. október 12 én beszámol a hallószerv szerkezetére vonatkozó kutatásairól (Bartolomeo Eustachi — An Epistle on the Organs of Hearing. An annotated Translation by C. D. O'Malley. p. 49—62.). Vol. 6. No. 2. E. S. Smith kimerítő, kétrészes tanulmányban ismerteti Galenusnak az agyidegekről és a szimpatikus idegrendszerről szóló tanítását (Galen's Account of the Cranial Nerves and the Autonomic Nervous System, p. 77—98. Folytatása: Vol. 6. No. 3. p. 173— 194.). Galenus kétféle agynyúlványt ismert: szagló nyúlványokat és a tulajdonképpeni agyidegeket. Az agyidegeket páronként számozta elölről