Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

FOLYÓIRATOKBÓL - Archiwum Historii Medycyny, 1971 (Kapronczay Károly)

káit (Czy legenda 0 Chalubinskim? — Legenda Chalubinskiről? 1. sz. 33— 39. I.), Adrzej Skrzypczak pedig Chalubmski halálának visszhangját ismerteti korabeli források alapján (Jak Warszawa zegnala Tytusa Chalubinskiego — Hogyan búcsúzott VarsóTytus Chalubinskitől, 1. sz. 43—50. I). Az Archiwum Historii Medycyny Chalubinski emlékszámának utolsó két közleménye adattár jellegű. Wojciech Kossak és Ignacy Baranowski — a századeleje két neves lengyel publicistájának — Tytus Chalubinskiről írt visszaemlékezését közli részleteiben (Ignacy Baranowski 0 Tytusie Chalubinskim — Ignacy Baranowski Tytus Chalubinskiről [1907], 1. sz. 51— 52. I.) és (Wojciech Kossak 0 Tytusie Chalubinskim [1913] — Wojciech Kossak Tytus Chalubinskiről, 1. sz. 53—54. L). Ez utóbbi abból a szempontból érdekes, mivel ebben tesznek említést arról, hogy Chalubinski részt vett a magyar szabadságharcban, a lengyel légió orvosa volt, majd a világosi fegyverletétel után sebesülten menekült — Erdélyen keresztül — Zakopanéba. (Zétény nem közli a nevét.) Chalubinski magyar vonatkozásairól Adam Wrosek könyve tesz említést (Adam Wrosek: Tytus Chalubinski. Zycie — dzialalnosc naukowa i spoleczna. Warszawa, 1970. Panst. Zaklad Wdawnictwo Lekarskich. 338. p.), amelynek részletes ismertetését Edward Stocki tollából közli az Archiwum Historii Medycyny. Bár Wrosek sem talált sok dokumentumot Chalubinski részvételéről a magyar szabadságharcban, mégis számunkra érdekes. Az 1971. évi második számát részben helytörténeti jellegű orvostörténeti feldolgozás vezeti be. Stanislaw Berezowski (Dzieje Lekarskie Krzeszowic — Krzesowic orvostörténete, 2. sz. 89—166. I.) a Krakkó közelében fekvő Kreszowic orvos- és egészségtörténetét a kezdetektől dolgozza fel napjainkig, érintve a gyógyszerészettörténetet is. E tanulmány példája annak, hogy kell a kisebb hely orvostörténetét teljességében feldolgozni. Ugyancsak helytörténeti jellegű Józef Bitkowski kisebb közleménye, amely a gdanski szülészeti kórház századforduló idején történt átszervezéséről szól. (Dzialalnosc szpital polozniczego w Gdansku w XIX. i XX. wieku — A gdanski szülészeti kórház tevékenysége a 19/20. század fordulóján, 2. sz. 185—191. I.) A gyógyítástörténet Wieslaw Stembrowicz tanulmányának témája, amelyben az asthmáról vallott felfogást vezeti végig az ókortól a modern orvostudományig, részletesen ismerteti az ajánlott gyógymódokat és gyógyszereket a különböző korokban. (Dusznica bolesna w ujeciu hisztryczym — Az asthma történeti értelmezése, 2. sz. 177—187. I.) Roman Telewski rövid tanulmánya olyan orvosról szól, akinek a nevét a lengyel néprajztudomány örökítette meg. (Dr. med. Wladyslaw Matlakowski jako etnograf — Wladyslaw Matlakowski mint etnográfus, 2. sz. 179—186. I.) A fiatalon elhunyt Wladislaw Matlakowski (1850—1895) korán szerzett tüdőbetegsége miatt 1878-ban Chalubinski tanácsára gyógykezelésre Szíriába utazott és ott kedvelte meg a néprajzi gyűjtést. Hazatérése után Zakopanéban telepedett le, folytatott orvosi gyakorlatot és közben elsőként írta le a gorálok szokásait, gyűjtötte meséiket és dalaikat. Munkássága módszertani szempontból is 24 orvostörténeti Közlemények 69—70.