Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

FOLYÓIRATOKBÓL - Aesculap, 1972 (T. Pajorin Klára)

Folyóiratokból AESCULAPE, 1972 No. 8, Octobre. Plokker, Johannes Herbert: Jerome Bosch et sa vision du monde. (3— 60. p.) A tanulmány a következő kérdések megválaszolását tűzte ki céljául: milyen volt Bosch belső világa; milyennek látta környezetét, a külső világot; milyen elképzelései voltak a világegyetemről stb. — azaz röviden: milyen ember is volt Hieronymus Bosch? Mivel az életéről fennmaradt egykét adat szinte semmit sem árul el róla, a Bosch-kutatók közül sokan a neki tulajdonított önarcképekből — vagy a festményein szereplő egyes alakokba Bosch-autoportrékat belelátva — próbáltak következtetni a művész személyiségére. így járt el Schenk és Huebner is, akik a Bosch-portrénak vélt arrasi arcképet vizsgálták a kretschmeri típusok alapján. Ugyanazon arcképből kiindulva homlokegyenest ellenkező eredményre jutottak, amelyeket — bár kifejti, hogy az arrasi kép nem lehet Bosch-portré, még kevésbé önarckép — a szerző részletesen ismertet. Bosch műalkotásait is felhasználták egyesek a festő pszichiátriai diagnosztizálására ; eredményeikkel kapcsolatban a tanulmányíró Zwanikken véleményét — mely szerint ezek „fantasztikusak és minden alapot nélkülöznek" — teszi magáévá. Bár hangsúlyozza, hogy Bosch pszichiátriai vizsgálatában nem nyújthat kiindulási alapot művei tartalmának elemzése, a továbbiakban Plokker — furcsa módon — megállapítja, hogy életrajzi adatok híján Bosch személyiségét csupán művei alapján lehet vizsgálni, mivel minden művészi oeuvre magában foglalja az objektív lelki élet egy részét. Mint Bosch személyiségét meghatározó közeget, ismerteti — csak Huizinga alapján — a középkor végének gazdasági—társadalmi életét, erkölcsi—világnézeti elképzeléseit. A szerző számára úgy tűnik, hogy Bosch közönyösen, hideg szemmel nézte kora eseményeit és embereit, mintha tárgyakról vagy rovarokról lenne szó. A hangulat és az érzelem közötti különbség boncolgatása után kijelenti, hogy Bosch hangulata, „Grundbefindlichkeit"-je negatívdepresszív, pesszimista, „pozitív elemeket hiába keres az ember ezeken a festményeken". Ezt a pesszimista alaphangulatot illusztrálja a szerző Bosch képeinek tematikájával. A tanulmány végezetül a különböző Bosch-személyiséginterpretációkat sorolja föl. A cikket illusztráló fotók