Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Wiegleb, J. Ch.: Historisch-kritische Untersuchung der Alchemie, oder der eingebildeten Goldmacherkunst (R. Harkó Viola)

és orvosról vallott nézeteit. (Prehistorikus orvoslás — Preantik orvoslás — Görögország — Rómaiak — Arabok — Középkor — Járványok — Reneszánsz — 17. század — 18. század — 19. század — 20. század.) Az általános jellemzés keretében közli a legjelentősebb orvosok rövid életrajzát is. Mindenütt kiemeli az orvos és a beteg közötti kapcsolat fontosságát s rámutat: az igazi gyógyulás mindkét fél fizikai, pszichikai és társadalmi állapotának függvénye. Jól megválogatott illusztrációs anyag segíti az olvasót az egyes korok jellegzetes szemléletének és problémáinak megértésében, a történelmi folyamat áttekintésében. Sikerült tudományos népszerűsítő kiadvány, jó példa arra, miként kell egy kiállítás többékevésbé futó élményét elmélyíteni, az orvostörténet iránti érdeklődést fölkelteni. Székely Ferencné Wiegleb, Johann Christian : Historisch-kritische Untersuchung der Alchemie, oder der eingebildeten Goldmacherkunst

. . . Unveränderter Nachdruck der Originalausgabe 1777. Leipzig, Zentralantiquariat der DDR, 1965. A ma már ritkaságszámba menő könyv megjelentetése hasznos kiadói vállalkozás, mivel megismerhetjük egyikét azoknak a 18. sz. vége felé megjelenő műveknek, amelyek kritikus szemmel bírálták az alkímia lényegét, szerepét és jelentőségét az egyes történeti korszakokban. Wiegleb műve terjedelmes előszavában kifejti, hogy az alkímia több mint másfél ezer éves történetének alapos tanulmányozása révén kezdeti kételkedését az alkímia tudomány volta val szemben az az erős meggyőződés váltotta fel, hogy az alkímia nem egyéb, mint hiszékeny, nagy képzelőerővel megáldott emberek álmodozása. A szerző szerint az alkímia első felbukkanása idején az emberi tudományosság még alacsony színvonalon állt; kezdetben tk. metallurgia volt. A réz felfedezése késztette a kutatókat arra, hogy a színben, minőségben hozzá hasonló aranyat mesterséges úton előállítsák. Végig kíséri az alkímia kialakulásának és művelésének történetét a bibliai kortól kezdve saját koráig. Megállapítása szerint a későbbi kutatókat tk. az ókor aranyban-ezüstben való gazdagsága vezette félre, pedig nagy mennyiségben való előfordulásuk eredete a természetben rejlett. Ezt a bőséget az alkimisták a későbbi korszakokban lehetetlennek tartották. Elképzelésük az volt, hogy a régi egyiptomi kultúra tudósai jöttek rá az aranykészítés titkára, s ők állították elő az ókori nagy mennyiségű „csinált" aranyat; készítésének titka azonban elveszett, de e titok nyitjára rájöhet a későbbi korok embere is. Kísérletezéseik kézzel fogható eredménye számos kémiai felfedezés lett; különösen Basilius és Paracelsus érdemeit hangsúlyozza a szerző a kémia fejlesztése területén. Továbbiakban ismerteti az egyes nevesebb alkimisták tevékenységét, megállapítva, hogy hiába kötött le nagy kutatási, vagyon- és pénzenergiát hosszú generációk során az alkimista tevékenység, a vágyott célt senki sem érte el. Áttekintést nyújt azokról a szerzőkről is, akik a 16. sz. második felétől kezdve egyre-másra jelentették meg írásaikat az alkimista kutatások hiábavalóságáról, de szavukat elnyomták az alkímia megszállottjai. A szerző tudja, hogy saját kora-