Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Rook, A.: Cambridge and its contribution to medicine (Némethy Ferenc)

Ami a lipcsei hasonmás-kiadást illeti; elmondható róla az ilyen jellegű kiadványok erénye: az újraszedés mellőzése megkíméli az olvasót a friss keletű sajtóhibáktól, s az egész mű híven tükrözi az eredetinek nemcsak tartalmát, hanem a kort felidéző külsejét is. A moszkvai Wsewolojsky Nyomda szép garamond antiqua betűi egyébként a régi idegen nyomtatványok olvasásában járatlan olvasó számára is nagyon könnyen olvashatóvá teszik a szöveget. Kár, hogy a lipcsei kiadó kísérő tanulmány vagy esetleg külön kis kötet formájában nem fűzött hozzá értékelő ismertetést — ami más fakszimile kiadások esetében gyakori és dicsérendő szokás — és nem méltatta Richter művének jelentőségét, használhatóságát a mai orvostörténetírás szempontjából. Némethy Ferenc Rook, A. : Cambridge and its contribution to medicine. London, Wellcome Institute, 1971, pp. 298. 10 ill. A londoni Wellcome Orvostörténeti Intézet tanulmánykötetei (évenként átlag kettő) 1968 óta jól felismerhető „egyenruhába" öltöztek. Borítólapjukon a Brit Orvostörténeti Társaság két évenként újraválasztott elnökeinek négy mezőre osztott címerjelvénye látható, amely az 1968-ban egyesült négy testület (Londoni Gyógyszerész Társaság Orvostörténeti Szakosztálya, Királyi Orvos Társaság, Londoni Osler Klub, Skót Orvostörténeti Társaság) emblémáit foglalja magában. A kezünkben levő 20. kötet az 1969. szeptember 11—13-án Cambridgeben tartott Hetedik Brit Orvostörténeti Kongresszus előadásait tartalmazza, amelyek egytől egyig Cambridge orvosi múltjával foglalkoztak. Bár a 12. században alapított cambridge-i egyetemen szinte kezdettől fogva képeztek orvosokat és osztottak orvosi tudományos fokozatokat, az orvosképzés egészen a 19. századig alig-alig élvezett hivatalos támogatást. A közbeeső századok során kiváló férfiak egy-egy kis csoportja olykor mégis nagyon tevékeny oktató- és kutatómunkát végzett. A cambridge-i egyetem orvosi karának részletes történetét természetesen csak kiterjedt levéltári kutatások alapján lehetne megírni. E tanulmánykötet szerzői még nem vállalkozhattak ilyen összefoglaló mű írására, csupán részlettanulmányokkal kívántak hozzájárulni Cambridge orvosi múltjának felderítéséhez. Megtaláljuk a kötetben John Caius (1510—1573), Francis Glisson (1598— 1677) és Sir Thomas Clifford Allbutt (1836—1925) professzorok életrajzát, a cambridge-i orvosi oktatás egyes jelentős periódusainak általános jellemzését, a patholcgiai, biokémiai és genetikai intézet alapításának és fejlődésének történetét. A legtöbb előadás egész sor, eddig csak szűk körben ismert vagy közzé nem tett adatot is közöl. Magyar vonatkozása miatt külön felhívjuk a figyelmet E. Kodicek előadására: „Cambridge és a vitamin-tan fejlődése" (Cambridge and the Evolution of the Knowledge of Vitamins. 233—256 pp.), amely bőven foglalkozik Szent-Györgyi Albert tudományos érdemeivel. Szent-Györgyi a húszas évek végén Rockefellerösztöndíjjal hosszabb időt töltött Cambridge-ben F. G. Hopkins biokémiai intézetében. Némethy Ferenc