Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

ADATTÁR - Loránd Nándor: További adatok a múlt századbeli magyar kolerajárványok történetéhez

és ahonnét csak a temetőbe van menekvés. Micsoda dús aratása volna ezeken a helyeken a kolerának ? De hol vannak ezeken kívül a kutak, melyeknek vize állandó ébrenlétben tartja a hastífuszt? Azután a pöcegödrökről se feledkezzünk meg, melyeknek tartalma ott rohad el az isten szabad ege alatt iszonyú bűzével csalogatva a kolerát.. ." Úgy vélem, ennyiből is megérezhettük, milyen óriási jelentőségűek és rettegettek voltak a múlt századbeli kolerajárványok, amikor még 1911-ben is, csupán a hírére, ilyen szenvedélyes hangú újságcikkek láthattak napvilágot Kecskeméten. Befejezésül szeretnék még közölni néhány adatot Suhajda Erzsébet kollegina dolgozatából, mely a Bács-Kiskun megyei Madaras községnek 1865. és 1874. évek közötti egészségügyi és halálozási körülményeivel foglalkozik. A részletes, több mint 40 oldalas dolgozatból csak a koleráról szóló fejezet néhány mondatát idézem: „. .. az 1831-es kolerajárvány Magyarországszerte hatalmas pusztítást végzett, és a veszedelem nem kerülte el Madarast sem; 1866-ban pedig 144 fővel ritkította meg a község lakóinak számát. A vizsgált időszakban az első haláleset 1866. aug. 29-én történt, majd lassú emelkedés után hirtelen érte el a legmagasabb értéket október közepén. Amíg a szeptemberi halálesetek száma 30, azaz napi egy fő átlag volt, addig októberben a kolerában elhaltak száma 102-re ugrott, tehát naponta 2—4 ember lett a járvány áldozata. A mintegy három hónapig tartó dühöngése alatt az egyéb halálokok arányszámához viszonyítva 40% jut a kolera áldozataira . . . . . . mi tehette lehetővé ekkora pusztítás létrejöttét ? A választ a betegség jellemzőiben kell keresnünk. Okozója a Koch által 1884-ben (tehát az általunk vizsgált járvány folyamat után! ) felfedezett Cholera vibrio (Spirillum cholera), mely szájon át kerül a szervezetbe. A gyomorsav igen hatásosan pusztítja a choleravibriót, ha azonban lekerül a bél lúgos közegébe, ott jól szaporodik, és behatol a bélmirigyek kivezető csöveinek hámrétegeibe . . . ... a nekrotizált hámszövet részben megemésztődik, részben néhány mm átmérőjű pelyhek alakjában leszakad a bélfalról, ugyanekkor bőséges exsudatio indul meg. (Bizonyára ezért kúrálták izzasztással a beteget.) A felszívódó toxinok egyidejűleg általános mérgező hatást fejtenek ki. . . súlyos toxikus esetekben a halál egy-két nap alatt bekövetkezhet. A fertőzés forrása elsősorban a beteg egyén, másodsorban a vibriogazda és annak ürüléke. A terjedés mechanizmusa hasonló a többi enterális betegségekéhez. Terjesztheti légy, víz, élelmiszer, ritkábban más tárgyak is.A kolera iránti fogékonyság általános, de előfordulnak atípusos vagy enyhe tüneteket mutató esetek is . .. Ezen felmérések és a rájuk alapozott intézkedések mind hatékonyabb megelőzést tettek lehetővé, és ma már szinte teljesen elvesztette a járvány rettegett erejét.. Úgy gondolom, tanulságos lenne hasonló vizsgálódásokat tenni más községekben és városokban is, esetleg nem csak a kolerával, hanem a múlt század másik nagy rémével, a pestissel kapcsolatban is.