Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

ADATTÁR - Bosnyák Sándor: Adalékok a moldvai csángók népi orvoslásához

Bemen a kertbe, valami virágot megszagol, ő elfelejti, hogy téribe van, s akkor a virágot megszagolja, leszakajsza, asztán a gyermeknek, marad a jegy rajta, anyajegy. (17) Árpa. Akinek árpa vót a szemin, aszt az ablakon töptették be, mert azért lett, hogy az ablakon benézett, az árpa azétt csinálódott a szemire. (5) Vett egy sarlót a bal kézibe, és odament, akinek árpája vót a szemin, és balog kilenccer megnyomogatta a sarlóval, és kilenccer vágott így a sarlóval: „Árpa, árpa, | én téged elvetlek, | learatlak, | hazaviszlek, | kicsépellek, j megszelellek, | megőröllek, | megdagasztlak, j kenyeret sütök belőled, | s megeszlek!" S akkor eszt elmonta kilenccer, s akkor abból meggyógyult. (12) Veszek kilenc szem árpát, s bedobom a kútba, s mondom: „Árpa a vízbe, | s a víz a szemembe!" Ha akkor csinálja, mikor kezdődik, akkor elmúlik. (11) Bibanás. Amikor valakinek vót, úgy monták, bibana, a száján, vaj arcán, testyin, akkor elvették az öt filléreset, s avval az öt filléresvel, ezüstpénzvei, avval megnyomogatták szépen, keresztesen, és az a bába, akik vótak, öregasszonyok, az elvitte, a keresztes útba letette. Ha valaki elment, s aszt felvette, aszt monták, hogy arra ragad a betegség. (12) Többféle bibana van. Vannak azok a nagy kelészek, akkora hallja, mint egy tojász. Akkor tettünk ulyan füleszhájat, az Iszten nyugissza meg, édeszapám lőtt ilyen füleszeket, vót füleszháj, asztán feltettük a tetejibe, az megvékonyította a hártyáját, sz akkor kifakadott, akkor már többet nem fájt. De olvasznak isz rája. (4) Azért nem jó betöpni a tűzbe, mer megromlik a szája, és rossz betegség találja, pattanások, nem szabad betöpni a tűzbe, mert belepi a bibanás. (12) Bolhásság. Van az a fejérüröm a vizek mellett, az a keserű. Aszt a fejérürmöt leszették, s így az ágyra tették a szalmazsákra, s úgy leteregették lepedővel, s akkor éveken keresztül nem volt bolha. (8) Csikkanás. Ha kimenen a bokája, megfogják, asztán visszarántyák. (4) Ha kicsikkant, akkor a gyalogbodza levelit megtörték egy deszkán, betették egy ruhába, s rákötték. (7) Lefektetik az embert, asztán leteszik a lábát a párnára, sz akkor meglépik, hogy visszamennyen a csont, sz akkor asztán megkenik szépen szappanvaí, jól megdörgölik, sz akkor járnak az inacskák, sz akkor szépen visszamenen a helyire. (4) Csonttörés. Vót egy ember nálunk, Muzsikás Péter vót a neve, s akinek a keze eltörött, az én férjemnek es eltörött a keze, s akkor hozzámentünk. Lerakta a küszöbre a párnát, s akkor még úgy esszerakosgatta, s akkor asz monta, hogy az eleven kis kutyakölyket fel kell hasítani, s rátenni. Az én férjem nem engette, asz monta, ő aszt nem engedi meg. S úgy gyógyította meg, ide tett egy lécet, meg ide, s meggyógyította, nem mentünk orvoshoz. De vót olyan asszony, akinek a bokája eltörött, s az eleven kutyakölyket felhasították, s akkor asz monta, hogy hamar meggyógyul. (8) Darázscsípés. Ha megcsípett a darázs, vasval nyomogattuk, hogy ne máj da-. gaggyon meg. ( 5)