Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

ADATTÁR - Schram Ferenc: Népi nőgyógyászati tanácsok a XVII —XVIII. századból

immár" zárószavai utalnak rá. A possessorok számbavétele pedig elárulja, hogy minden főrangú, de köznemesi háznak megvolt a maga orvosa a háziasszony személyében, aki férje, gyermekei, cselédei orvoslásán kívül néha még az állatok gyógyításához is értett.

8 Néhány tanács közvetlenül nekik szól, felszólító mód egyes szám első személyében írva: idd meg; tedd hasadra! más eljárások — és ezek vannak többségben — közvetve fogalmaznak, közbeiktatva tehát egy gyógyító harmadik személyt: készítsd el, és kösd ágyékára; kösd derekára, amilyen melegen állhatja. A bemutatott anyagban az első ami szembeszökik, az abortus és fogamzásgátló szerek hiánya, utóbbira egyetlen eljárást, előbbire egy utaláson kívül mást nem találunk. Annál meglepőbb ez, mert a korabeli büntetőperek tanúkihallgatásaiban sokat olvasunk a fogamzás elleni védekezésről, gyermekvesztésről, nem ritkán gyermekgyilkosságról. Egy Dinnyés Maris nevű bugaci lány pl. így felel a kihallgatás „maradtál-e terhes tőle"? kérdésére: „Nem, mert Szegfű Kata adott oly füvet, mely fü gyermek fogantatásának ártalmas".

9 Ugyanitt olvassuk, hogy Somogy megyében a köszörűkő vizét és a puskaport tartották kitűnő abortáló szernek. Ezek hiánya kéziratainkban megerősíti a fent mondottakat, a nemesi kúriák háziasszonyai által őrzött, vagy számukra írt anyagban ezek az eljárások nem kaphattak helyet.

10 Az orális kultúrában élő parasztbábák, akik mesterei voltak a különböző praktikáknak, eljárásai viszont itt nem kerültek feljegyzésre, csak bíróságok tanúkihallgatásaiban olvasunk róluk. S mivel még az „orvosszerzők" anatómiai, fiziológiai ismeretei sem nyugosznak biztos alapokon, érthető, ha kéziratainkban nem szólnak az abortusokról. A törvény által kilátásba helyezett büntetés, a kérdésnek ún. kényes volta egyaránt hozzájárul, hogy ezek az eszközök csak szájhagyomány útján éltek és maradtak fenn napjainkig. Empirikus gyógymódokat, teákkal, füvekkel, borogatásokkal célszerűen való élést, a középkori salernói orvosi iskola diétája mellett analógiás varázslásokra egyaránt találunk példát a kéziratok adatainak kaleidoszkópjában, mint a dagadt emlőnek penissel való érintése, vagy veres mályva virágának használata menstruáció elmaradásánál; vagy nagyobb halban talált apróhal megevése mint fogamzást előmozdító szer. A vajúdó derekának stólával való övezése a középkorból ismert Szent Margit aszszony övét juttatja eszünkbe.

11 A vallásnak, mint pl. az „Isten után így segíthetni", — „Istennek nagy hálaadással tartozik", kifejezések; a mágikus hagyománynak, mint a fűszedés idejének meghatározása, és a racionális tanácsoknak, pl. citrom evésének ajánlása a terhes nőnek étel-megkívánása ellen, egyaránt szerephez jutnak kéziratainkban. Mivel a recens anyagban gyűjtőink ezekből nagyon keveset jegyeztek le,

12 a 8 Vö.: Magyary-Kossa i. m. I. 97 — 98. — Szendrey i. m. IV. 229. 9 MTA Kézirattára MS 07. 73 f. Szilády Áron jegyzőkönyvéből. 10 Néhány eljárást közöl Seregély György —Szentgyörgyi István: Adatok az anticoncipiensek történetéhez. — Orvostörténeti Közlemények, 48 — 49. (1969) 101. Hazánkból a rutát, ezerjófüvet, kecskerágót és mélyvagyökeret említik. 11 L. Magyary-Kossa i. m. II. 1 — 12. 12 Vö. Szendrey i. m. IV. 193. skk. — Vajkai i. m. bibliográfiáját.